KARAKÜRT - SZIKRA

Ének: Vörösmarti Anikó, Imre
Zene, szöveg, felvétel: Vörösmarti Imre

SZIKRA

A gyertya lassan csonkig ég
A harcból volt már épp elég
A vége messze látszik, sötét játékot játszik

Mind feledtünk lassan
Kezünkben rég már csak a vas van
A kőből hogy lett viasz, templomból ócska piac?

Ezer év, ezer ránc
Pengeélen haláltánc
A kéreg alól súg egy arc, van más út is, nem csak a harc

Esőre vár a kiszáradt föld
Jön már a vihar, felüvölt
Sötétben felszikrázik, égi dallamot játszik

Mögöttem árnyék, előttem sötét
A csillagút körbe ért
Kiégett kor darabokra hullik szét

Alattam por, felettem fény
Az, aki újra hordja nevét
Kitárt karral hívom a napkeltét

A hamut, a pernyét vigye a szél
Valaki álma csupán a szén
Csak hullám az óceán vizén

Testem a föld, lelkem az ég
Szívemben tüske nincs már rég
Szememben szikra, izzik, újra ég

Mind emlékszünk lassan
Kik voltunk a mélyben, kik a magasban
A hosszú út sokat kért, mégsem adnád semmiért

Esőben áll a kiszáradt föld
Itt a vihar, felüvölt
Sötétben felszikrázik, égi dallamot játszik