Elhagyatva: Tejüzem (Dombóvár)

Az 1927-ben alapított Dombóvári Vajtermelő Központ Rt. volt a Dombóvári tejüzem elődje. Az üzem államosítása 1949-ben történt, és a Tolna Megyei Tejipari Vállalathoz csatolták, amelyet 1955-ben alapítottak, és összefogta a megyében működő kis tejüzemeket. 1998-ban, az üzem privatizációja során, a Tolnatej Rt. vásárolta meg, majd 2004-ben végleg bezárt.

Az élmény érdekes volt:

Az idilli kastélylátogatásunk után, hazafelé vezető úton vágytunk még izgalomra, amit az urbex hozhat. Szerencsére a sors kegyes volt hozzánk, és nem kellett messzire letérnünk utunkról ahhoz, hogy felfedezzünk valamit újat. Az elhagyatott dombóvári tejüzem bűvöletébe kerültünk. Ahogy közelítettünk, megpillantottuk a hatalmas "Eladó" táblát, mely elárulta, hogy az épület új gazdára vár. Az évek során azonban semmi élet nem lehetett az épületben, semmi nyomát nem láttuk a gondozásnak vagy hasznosításnak. A lerongyolódott falai árulkodtak arról, hogy mennyire elhagyatott. A kapu zárva volt, de mint mindig, az ilyen épületeknél van egy rés a kerítésen, amely bevezet a titokzatos helyre. Ahogy beléptünk, szemünk elé tárult a firkákkal telehintett falak káosza, melyek mintha önmagukban hordoznák az épület magányának és pusztulásának terhét.

Az épületben azonnal szembesültünk a rombolás és az elhanyagolás kegyetlen nyomával. Nem találhatok más szót, mint "katasztrófa", hogy leírjam, ami itt történt. Az épület nem ijesztő, inkább hátborzongatóan vonzóvá vált. Az első kiválasztott épületben még láthatóak voltak a csempék a falon, de a kábelek mindegyike hevert a földön, mintha valaki dühvel és elszántsággal tépte volna őket szét. Az épület maga nem szenvedett nagyon súlyos károkat, mégis a rombolás jelei mindenütt szembeötlőek voltak. Minden, ami értékkel bírhatott, elvittek, semmit sem hagytak az új tulajdonosnak. A kitört ablaküvegek a padlón hevertek szanaszét, mintha széttörött álmok darabjai lennének és a lábunk alatt mintha a romlás súlya alatt recsegne a padló minden lépésünkkel.

Felfedeztem egy sötét és végtelennek tűnő pincét. Olyannyira lenyűgözött, hogy semmi pénzért sem hagytam volna ki, bár azt sem tudtam, hogy milyen titkokat rejthet magában. Bár semmi különlegeset nem tartalmazott, mégis boldogsággal töltött el, ahogy végigsétáltam rajta. Bárcsak hosszabb lett volna! A pince mellett volt a TMK, és ott voltak az elhagyatott papírok és a rengeteg szemét. Azonban hiába volt ez a hely egykoron karbantartó műhely, egyetlen csavarhúzó sem őrizte meg emlékét a múltnak.

A területen található egy lakóépület, melynek alsó szintjén egy raktár, míg a felső része lakóhelyként funkcionálhatott. Sajnos egyik helyiségbe sem sikerült belépnünk, hiszen mi nem kívánunk rongálni. Néhány ajtón lakat volt, némelyik zárva volt vagy egyszerűen csak deszkákkal lettek elzárva. Az ablakok olyan koszosak voltak, hogy még csak egy pillantást sem tudtunk vetni sem az épület belső részére, sem pedig a földszinten található diszkont üzletre. Biztos vagyok benne, hogy rejt titkokat vagy emlékeket az épület.

Utoljára hagytuk az egykori vajgyár épületét, sajnos itt sem volt más a helyzet mint a többiben. A tűzrakóhely az egyetlen jel arra a graffitiken kívül, hogy van némi élet még az elhagyatott tejüzemben. Az épület hatalmas, ám nincs egy helység sem amiben szívesen töltenénk hosszabb időt. Azonban remélem, hogy a későbbiekben még járhatunk legalább ilyen helyeken. Úgy gondolom, hogy nagyon sok mindenre lehetne hasznosítani, mert a falak állnak és az épületek szerkezete is viszonylag egyben van. Már csak az a személy hiányzik, aki meglátja benne a fantáziát. Remélem hamar bekövetkezik, hogy valaki beleszeret a régi tejüzembe.

Teljes története: https://kalandzona.blog.hu/2023/05/24...


Facebook:   / 100092299296317  
Blog: https://kalandzona.blog.hu/
TikTok:   / kalandzona  
Instagram:   / kalandzona_