Ingatlan-séták... avagy hányféle a panel...? A panelházak tipusai, előnyei és hátrányai...

A panelház vagy panelépület (röviden panel) előre gyártott vasbeton elemekből készült épülettömb. Magassága Magyarországon átlagosan 20-30 méter. Jellemzően a lakótelepek többemeletes lakótömbjeit építették ezzel a technológiával, de épültek ilyen módon szállodák és irodaházak is.

Magyarországon közel 788 ezer lakás található panelépületben, ezekben él a lakosság ötöde. (A téglaépítésű, öntött falas, csúsztatott- és alagútzsalus építésmódok nem tartoznak ebbe a kategóriába.)

Magyarországon az első kísérleti jellegű panelház 1959-ben épült fel kohósalakos technológiával Dunaújvárosban.[1] Az 1961-ben induló első 15 éves lakásépítési tervben több százezer lakás felépítését irányozták elő az átvett és részben továbbfejlesztett szovjet házgyári technológia alapján. A döntést hosszas lakáspiaci és városszerkezeti elemzés előzte meg, és természetesen figyelembe vették az ország rendelkezésre álló anyagi forrásait is. Ennek keretében három házgyár építését határozták el.[2] Ezekben a korai házgyárakban készültek az 1960-as évek Magyarországára jellemző vakolt falú, 4-5 emeletes, 1-3 lépcsőházas, zömmel faltömbös blokkelemekből összeállított pont- és szalagházak elemei.[3][4] (Elsőként Győrben és a fővárosi Lágymányosi lakótelepen, később többek között a József Attila-lakótelepen is.[5]) Bennük a lakások többségében kétszobásak, átlagosan 53-55 négyzetméter alapterületűek, és korukból adódóan ezek szorulnak rá legjobban a felújításra.[6][7]

Az 1970-es évektől a fokozódó demográfiai nyomás (szülőképes korba érkeztek a Ratkó-gyerekek) és ezzel összefüggésben a várhatóan bekövetkező komolyabb lakáshiány újabb lépés megtételére ösztönözte a pártvezetést.

Ennek következtében számos új házgyár épült, amelyekben már a modernebb, nagyobb teherbírású, nagypaneles lapokat gyártották. Praktikus okokból a kiegészítő szerkezetek (például: erkélyek és loggiák, liftaknák, gépészeti aknák, a tetőperemekre az attikák, önálló térelemben a mellékhelyiségek, a végén már a sarokelem erkélyek is) mellett a lakások konyhabútorai és beépített szekrényei is a házgyárakban készültek.

A kellő létszámú szakemberbrigádok optimálisan összehangolt együttműködésének eredményeként, alapozással és fogadószinttel együtt egy 30 lakásos épületet átlagosan nagyjából 4 hónap alatt el lehetett készíteni.
Az ekkor épült panelházaknak a legrosszabb a társadalmi megítélése,[11] mivel a tömegtermelés és a szűkös határidők minden áron való teljesítése sokszor a minőség rovására ment, illetve többségében 8-10 emeletes tömbök épültek, ami miatt zsúfoltság alakult ki, és ez rontotta az emberek közérzetét.

Az évtized szürke panelházai között üdítő kivételt jelentett a paksi Újváros (az atomerőmű lakótelepe) a "tulipános házaival", amely különlegessége miatt viták tárgya lett az építészek és a politikai vezetés körében.[12] Ebben az időszakban kezdődött a legnagyobb magyar lakótelepek építése (például Békásmegyer, Újpest, Újpalota). A legtöbb lakást, szám szerint 93905 darabot 1976-ban adták át.[13] (A házgyárak egyik nyersanyagigényét biztosító dunai ipari kavicskitermelés is ebben az évben tetőzött.[14])

A nagypaneles épülettömbök eleinte nem csupán a később továbbfejlesztett szovjet házgyári technológia alapján készültek, hanem a tágasabb dán (Larsen-Nielsen típusú) módszer szerinti típustervek alapján is.[15] (A szovjet technológia a fővárosban Kelenföldön 1965-ben, a dán a zuglói Füredi utcai lakótelepen 1967-ben debütált.[16][17]) Budapesten a négy házgyár termelése nem bizonyult minden esetben elegendőnek, emiatt vidéki városok (Győr, Veszprém, Szeged, Kecskemét, Dunaújváros) gyárainak elemeiből is épültek lakótelepek.[18]

A nagy panelosítási hullám lezajlása után az 1980-as években folytatódott a több ütemben készülő nagy lakótelepek építése. A Kádár-korszak utolsó évtizedében sokkal szerényebb méretű épületeket terveztek, és a kivitelezés színvonala is jelentősen javult. Az olajválság következtében megemelkedett termelési és kivitelezési költségek csökkentették a házgyári lakásépítés gazdaságosságát, egyúttal felhívták a figyelmet a mennyiségi helyett a minőségi szemléletmód valamint az energiatakarékosabb technológiák alkalmazására.[19] Több lett a tágasabb, három szobás lakás, illetve jobban odafigyeltek a lakókörnyezet minőségére is.[20] Sok esetben a sivár lapostető helyett nyeregtető került a tömbházakra, ami jelentősen javította az esztétikai kinézetüket (például: Káposztásmegyeri lakótelep).

A rendszerváltás után a házgyárak az ezeket létrehozó korábbi politikai és gazdasági rendszer sorsára jutottak, azaz megszűntek. 1990 után a még félkész lakótelepeket befejezték.

A panelépítés harminc éve alatt közel 788 000 panellakás épült fel. Arányaiban a legtöbb panellakás Komárom-Esztergom vármegyében található (az összes lakás 25%-a van panelházban). Az arányokat tekintve a sorban a második Budapest (az összes lakás 22,6%-a, 189 667 db).

Forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/Panelh%...