Szemere Miklós - Borozáskor : CoverByGaben

@old_new-f9r

Verselemzés:

🎭 Szemere Miklós – Borozáskor

🧭 Keletkezési háttér
A vers pontos keletkezési éve nem ismert, de stílusjegyei alapján a 19. század második felére tehető, amikor a nemesi-úri életmód és a hazafias–elmélkedő líra összefonódott.
Szemere Miklós műveiben gyakran jelenik meg a mulatság és elmúlás, a borozás mint életfilozófia: az öröm és bánat közti vékony határvonal. A Borozáskor is ebbe a vonulatba illeszkedik.

🪶 Tartalmi összefoglaló
A vers egy pohár bor mellől indul: a költő visszafogottan, de őszintén vall az életről, barátságról és elmúlásról.
A bor nem csupán ital, hanem szimbólum: az élet múlandó öröme, a barátság csendes tanúja, és a múlt megidézője.
Az ivás aktusa itt már nem vidám tivornya, hanem elmélkedés az időről - az aranyszínű bor a fény utolsó visszatükrözése a pohárban, mielőtt kihuny minden.

🌒 Hangulat és stílus
• Melankolikus és rezignált, mégis van benne méltóság.
• A borozás a magány és megbékélés pillanata.
• A nyelvezet emelkedett, de nem pátoszos - inkább bensőséges, mint egy gyertyafényes, halk beszélgetés a múltról.

🔮 Motívumok és szimbólumok
Motívum Jelentés
Bor / pohár Az élet örömei és múlékonysága, a bölcs elfogadás.
Barát / társ Emberi kapcsolatok, amelyek idővel halványulnak, de emlékük megmarad.
Tűnő idő / este Az élet vége, az elmúlás képe.
Fény / árnyék A fiatalság és öregség ellentéte, a tudatos elmúlás elfogadása.



Eredeti szöveg (feldolgozva):

Bujdosóra a kancsót barátim!
Fut az idő! talán nem sokára
Nyergelnünk kell, s egy szál ingben ülünk
Szent Mihálynak fekete lovára.
Bús lovaglás! hogy is gondoltam rá!
Eh, félre gond! kacagjunk helyette!
Vigan, vigan! hisz a halál síri
Nyoszolyánkat még meg nem vetette.

Az ekevas minap szántás közben
Egy halottnak tetemét kihányta,
S csontjaival az ostoros fiu
A kóborló ebet hajigálta.
E sors várhat cimborák, reánk is!
De, félre gond! kacagjunk helyette!
Vigan, vigan! hisz a halál síri
Nyoszolyánkat még meg nem vetette.

Kitúrt csontunk porát egykoron a
Dalló fecske sárfészkébe gyurja,
S az unoka, kunyhónk eszterhaja
Alól saját ősapját leszurja.
Hah bohó kép! de tán való lehet!
Eh, félre gond! kacagjunk helyette!
Vigan, vigan! hisz a halál síri
Nyoszolyánkat még meg nem vetette.

Ördög pokol! az sem lehetlen hogy:
Sárrá válva, majd a fazekasnak
Korongján rosz fazék lesz belőlünk,
S ha széttörünk, még meg is – drótoznak.
Hah bohó sors, bohó feltámadás!
De, félre gond! kacagjunk helyette!
Vigan, vigan! hisz a halál síri
Nyoszolyánkat még meg nem vetette.

Ha csakugyan a korongra jutnánk,
Legalább hát boroskancsó váljon
Porunkból majd, s édes tüzes borral
Színig telve kézről kézre járjon!
Hah vidám sors, vidám feltámadás!
El a gonddal! kacagjunk helyette!
Vigan, vigan! hisz a halál síri
Nyoszolyánkat még meg nem vetette.

#coverbygaben #ai #vitez #eszme #song #love #vers #feldolgozás #irodalom #music #költemény #1848 #magyarország #hartbreak #alone #emotional #lyrics #love #szerelem #classic #vines #szemere #miklós #halal #death #memories