A puszta télen

https://open.spotify.com/artist/3bLZO...

Sík a föld, az ég hideg, fagyos
Mintha megállna minden, ami élni akar, és mégis marad
A tél ráfekszik az Alföldre némán
És az ember szíve is hó alatt dobban gyengén, de mégis tisztán

Nem látsz semmit, csak a ködöt és a csendet
És mégis hallod a múlt és a remény szívdobbanását benned
A magány nagy úr, amikor kifárad a lélek
De aki túlélte a telet, az már soha nem fél végleg

Ahogy fúj a szél, úgy viszi a múlt sebeit
De mindig marad valami, amit nem temet el semmi
És az ember akkor érzi meg igazán, ki számít
Ha hideg van kint, de belül valaki mégis meleget ád

Vájjon mire gondol a pásztor ott a hóban?
Talán arra, hogy egyszer minden szív hazatalál valóban
És hogy akit vár, az egyszer megérti
Hogy nem menekül a lélek — csak megkeresi a helyét valaki szívében végig

Melletted a világ elnémul
Mint a puszta télen, amikor minden álom aluszik mélyről
De ha melletted vagyok, a hideg is fényre vált
Mert a szeretet nem évszak — hanem menedék a szélben, bárhol jársz

Szólj hozzám halkan, hogy ne fagyjon meg a lelkem
A tél nem bánt, ha te vagy bennem
A nap nem süt, a szél nem kímél
De ott, ahol két szív együtt dobog, a világ soha nem dermed meg végül

Hallgat a föld, hallgat az ég is
De nem hallgatnak el bennem az érzések
A csend nem félelmet hoz — hanem igazságot
Hogy szeretni nem akkor kell, ha könnyű, hanem amikor fáradt a világod

Az Alföld télen olyan, mint a lélek gyász után
Fáj, csupasz, fagyos, üres minden táj
De ahol egyszer virágzott valami szép
Ott újra fog — csak addig éljen a szív, amíg várhat még

Nem mindig kell lángolni, hogy éljen az ember
A parázs is tűz, csak csendben, mélyen
És aki veled marad a télben is
Az a tavaszt már örökre melléd írja majd minden nap feléig

Szélfútta vad mezőn, ahol a tél uralkodik
Ott szeretlek igazán én, amikor próbára tesz az élet
Mert nem az számít, hogy mi van, amikor napfény esik
Hanem hogy ki fogja meg a kezed, amikor a világ megdermed és semmi nem segít

Nem ígérem, hogy nem jön több hideg
Nem ígérem, hogy könnyű lesz minden
De melletted nem félek a télben sem
Mert a szeretetünk nagyobb, mint a szél, mint a hó, mint a csend

És ha egyszer mégis eljön a tavasz
Nem feledjük el, ki volt velünk akkor is, amikor minden fagyott volt bennünk
Aki kibírta velünk a telet — az az, akit az életre is választhatunk
És én téged választalak mindig, bármennyi tél is jön még utánunk

A puszta télen nem néma
Hanem megtanít arra, hogyan kell élni újra
Nem a hideget mutatja — hanem az erőt
Hogy aki szeret, az akkor is szeret, ha fúj a szél és fagy a föld