Ablakomból nézem a telet - Visszaintenek az emlékek -Zene 2025

Nosztalgikus dal a télről, városi fényekről és falusi emlékekről. Az ablakon át kavargó hópihék idézik fel a múlt képeit – gyermekkori tájak, hófedte házak, szarvasnyomok. A jelen szürkeségéből visszatekintés a tiszta, fehér télre. Ha tetszett, ne feledkezz el feliratkozni a csatornámra    / @adriennantal   és megosztani másokkal is. Köszönöm szépen. #AdriennAntal #AblakombólNézemATelet #magyardal
Szöveg: Antal Adrienn 2010.01.31.
Zene: AI Vocal

Ablakomból nézem a telet

Ablakomból nézem a telet,
szemben erőmű füstöt ereget,
úgy úszik bele a szürkeségbe,
ahogy gondolat a feledésbe.

Hópihék kavarogva szállnak,
kezét mintha ráznák a szitásnak,
székemből már fel kellene állni,
lassan a kéményeket sem látni.

Istenem, most úgy haza mennék,
csalogat sok gyermekkori emlék,
de jó lenne kimenni a dombra,
onnan nézni hókendős falumra.

Ablakomból nézem a telet,
szívemben őrzöm az emlékeket,
kigyúlnak körben az est fényei
visszaintenek a múlt képei.

Csodálnám a fehérlő tájat,
menyasszonynak öltözködött fákat,
jó volna a cinkéket meglesni,
vagy mezőn szarvas nyomot keresni.

Szobámból nézem csak a telet,
varjak szállnak el a remiz felett,
közben kigyúltak az est fényei,
s aludni térnek a múlt képei.

Ablakomból nézem a telet,
szívemben őrzöm az emlékeket,
kigyúlnak körben az est fényei
visszaintenek a múlt képei.

Ablakomból nézem a telet,
szívemben őrzöm az emlékeket,
kigyúlnak körben az est fényei
visszaintenek a múlt képei.