Báni-végvidék - Lónyamezőről Kulpamezőre

Ha valaki, akkor mi, magyarok megtanulhattuk, hogy a hazát nem elég megszerezni, azt minden időben meg is kell tudni védeni. Gyepűvidékeinken mély ráncokat hagytak honvédő harcaink. Miért lenne ez másképp délnyugati, katonai határőr-vidékünkön, a Báni-végvidéken? Alig ismerjük a Lónyamező és Kulpamező között elterülő tájat, pedig sokáig volt a muszlim és keresztény világ ütközőzónája. A harcos korokat idézik a hegytetőkön és folyóvizek partjain őrködő várak. Amit a török nem rombolt le, azzal végzett a délszláv háború, amelyből csak lassan tápászkodik a Kulpa, a Száva és az Una folyó vidéke. Pedig van miért ébredezni, hisz Lónyamező kivételes vízi élővilága, a Zrínyi- és a Péter-hegyek vaskos történelemmel és turisztikai vonzerővel bírnak. Damjanich János és Zrínyi Miklós szülőföldjére lépve azt se feledjük, hogy ha valakinek, nekünk magyaroknak nincs szükségünk kitalált, import hősökre, amikor olyan valódi hőseink vannak, mint az aradi vértanú vagy a szigetvári mártír.


A Száva és a Kulpa találkozásánál fekvő Sziszekről indulunk, majd a Szávát kísérjük Lónyamező természetvédelmi területén. Átkelve a folyón, Damjanich János szülőhelyére, Sztázára megyünk, majd az Una-menti Kostajnica következik. A Zrínyiek ősi fészke, Zrín után Gvozdanszkó várát is bevesszük, hogy végül Könyves Kálmán diadalának színhelyére, a Péter-hegyre emelkedjünk.


A "Hazajáró" hétről-hétre bakancsot húz és nekiindul, hogy keresztül-kasul bebarangolja a Kárpát-medence varázslatos tájait és megismerje hazánk természeti- és kulturális értékeit, történelmi emlékeit és az ott élő emberek mindennapjait. Erdélyben, Felvidéken, Kárpátalján, Délvidéken, Muravidéken, Őrvidéken és belső-Magyarországon hol gyalog, hol szekérrel, kerékpárral vagy kenuval halad vándorútja során. A Kárpátok fenséges gerinceitől, várromokon, apró fatemplomokon és véráztatta harcmezőkön át, patinás városokig - megannyi magyar emlék kíséri a "Hazajáró" soha véget nem érő útját.