Mattyasovszky Jenő: Hód titkos feladata (hangoskönyv)

Ha meghívnál egy kávéra: ko-fi.com/tigrisliliom

„A ​törzsőrmester tettrekészen rántott egyet a derékszíján. – Gyerünk, nézzünk be – mondta. Belépett a lakásba, nyomában a szakaszvezetővel. A sort a gondnok zárta be, mivel a szomszédban lakó lány megállt a küszöbön és csak a fejét dugta be, úgy leselkedett.
A kis előszobában megálltak nyakukat nyújtogatva lestek a szobaajtó felé, amely félig nyitva volt. Látni lehetett a szoba egy részét, a széles erkélyablakot, amelyet ritka, mintás függöny
takart. A csukott ajtajú konyhából a vízcsap gyors csepegése hallatszott.
A testes férfi keze fejével letörölte homlokáról a verejtéket.
– Látják, nincs itthon senki – mondta.
– Azt már előbb is tudtuk, mivel nem nyitottak ajtót – szólt hátra epésen a törzsőrmester.
– Láthatja, rend van – jegyezte meg a gondnok.
– Nemhiába rendes ház, rendes lakók – mormogta a szakaszvezető.
A testes férfi félrebillentette a fejét.
– Elnézést – mondta –, nem hallottam jól.
– Semmi lényeges…
A törzsőrmester félig kinyitotta a konyhaajtót és belesett. Azok ketten nem láttak a helyiségbe, csak azt vették észre, hogy a szikár rendőrnek megnyúlik az arca, megmerevedve, döbbenten bámul. A szakaszvezető előbbre lépett, és társa válla felett benézett a konyhába. Az első pillantásra nem hitt a szemének. Hosszú másodpercek teltek el, míg végre felfogta, amit lát."