A VIKTORIÁNUS Kor Legbizarrabb SZ3XUÁLIS Szokásai

Ha tetszik a videó IRATKOZZ FEL a csatornára. ❤️Minél előbb el kell érnünk az 1000 feliratkozót, ahhoz, hogy továbbra is készíthessünk videókat.

Egy font sterling az első kiontott vérért... öt font, ha sikerül elérnie, hogy elveszítsem az eszméletemet.” Ez nem egy gótikus regényből származó idézet. Ez egy valós üzleti ajánlat, amelyet 1828-ban, Londonban írtak drága papírra, és a British Library levéltárában fedeztek fel. Az ügyfél valószínűleg a Parlament egyik tagja volt. Az intézmény, egy tiszteletreméltó Marylebone-i városi ház, amelyet egy Theresa Berkley nevű üzletasszony vezetett, csupán egyetlen csomópontja volt a fájdalom hatalmas iparának, amely a viktoriánus erkölcs máza alatt virágzott. Míg a társadalom a tisztaságot hirdette és a zongoralábakat is letakarta a szemérem kedvéért, legbefolyásosabb férfiai kínzókamrák kifinomult hálózatát finanszírozták, amely több bevételt termelt, mint sok legális vállalkozás.

Ez egy olyan társadalom története, amely egy látványos hazugságban élt. Elvisszük önöket egy olyan Londonba, ahol több bordélyház volt, mint iskola, ahol 80 000 nő vett részt egy olyan szexkereskedelemben, amelyet éppen azok a hatóságok ismertek, szabályoztak és húztak belőle hasznot, akik a szószékekről és a parlamenti padsorokból dörögték a család szentségét. Felnyitott bírósági jegyzőkönyvek és magánorvosi naplók egy aprólékosan felépített rendszert tárnak fel, amely a jogi és orvosi képmutatás alapjaira épült. Tiszteletben álló orvosok tudományos elméleteket találtak ki a nők szenvedélymentességéről, hogy igazolják a „bukott nők” világát, miközben olyan törvényeket alkottak, amelyek minden joguktól megfosztották a nőket, ezzel a kétségbeesés olyan állapotát teremtve meg, amely állandó utánpótlást biztosított a kereskedelem számára.

Ennek a rejtett birodalomnak a csúcsán Theresa Berkley állt, a vitathatatlan királynője annak, ami Európa-szerte „Le Vice Anglais” – az angol bűn – néven vált ismertté. Ügyfelei bírák, egyházi személyek és arisztokraták voltak, a viktoriánus Britannia építészei. Eszközei nem durva erőszakos szerszámok voltak, hanem tudományosan megtervezett szerkezetek, köztük a hírhedt „Berkley-ló”, egy olyan gép, amelyet a maximális gyötrelem szisztematikus okozására terveztek. Az ő és mások hozzá hasonló történetét megszállott, milliós szószámú emlékiratok és merész újságírói leleplezések dokumentálják, amelyek az intézményi cinkosság olyan szintjét tárják fel, amelyet megdöbbentő felfogni.

De a történet legmegdöbbentőbb része nem az, ami történt, hanem az, ahogyan eltörölték. Bemutatjuk önöknek a bizonyítékokat egy szándékos, szisztematikus eltussolásra, egy bizonyíték-megsemmisítési kampányra, amely abban a pillanatban kezdődött, amikor a kulcsszereplők meghaltak. A „szemérmes viktoriánus” mítosza nem történelmi véletlen volt; ez egy gondosan felépített fikció volt, amelyet az igazság eltemetésére terveztek. Ez egy nyomozás ezen eltemetett történelem után, egy utazás egy korszak legsötétebb titkainak zárt ajtajai mögé, amely felfedi, mi történik, amikor egy nemzet közerkölcse tökéletes pajzzsá válik a magánéleti borzalmak számára.