Solti Károly - A Vén Cigány (The Old Gipsy)

A Famous Hungarian (Magyar) song performed by Karoly Solti. The story of the song: The old gipsy that used to play the violin (now lives in the forest) feels strong again in the Spring. He tells his wife he wants to play one last time and goes to the City. Goes in to a beautiful place and asks the People there to let him play for them. Someone offers money to the waiter to throw him out ("See if he can fly"). His wife finds him dead on the street and just wishes a good time to the People in the place. He sleeps forever in his grave and only the doves remember: "Once upon a time lived here a gipsy, old gipsy, poor gipsy"

Dalszöveg

Zölderdő mélyén, kispatak szélén, párjával csendesen élt egy cigány.
Vén öreg ember nótája nem kell, senkinek nem kell a nótája már.
Szép tavasz járja, zöld a fa ága kisgalamb vígan turbékolt a fán.
Ősz feje kábul a szíve kitárul, párjához így szól a rokkant cigány.

“Hol van a hegedüm párom? Tavasszal minden vidám.
Városba elmegyek máma, én az öreg cigány.”

“Egyszer még had muzsikáljak, szívemből úgy igazán.
Szeretném elmuzsikálni, él még a vén cigány.
Öreg cigány, szegény cigány.”

És a vén ember eltipeg csendben, hóna alatt a kopott hegedü.
Alig bír járni lábain állni, mégis szívében ott él a derü.
Városban érve fáradtan tér be egy csillogó fényes terem ajtaján,
Vére fellobban a szíve megdobban, középre tipeg a rokkant cigány.

“Nagyságos úraim kérem, nem tudom ismernek-e még.
Könyörgöm de sokat húztam, valaha régesrég,”

“Egyszer még had muzsikáljak, szívemből úgy igazán.
Szeretném elmuzsikálni, él még a vén cigány,
Öreg cigány, szegény cigány.”

Csend lett egy percig, így szólt az egyik, “Jóuraim ma mulatunk ugye?”
“Nyissanak ajtót ezt a kis rajkót látni szeretném, repülni tud-e?”
Ugrik a pincér, pénzt kap a viccér, künn van az ember s kész a hatás,
Jó öreg párja már halva találja, beszól az ajtón, “Urak, jó mulatást!”

Nem muzsikál sohasem már, csöndes lett a vén cigány.
Alussza erdőben álmát, s vadgalamb búg a fán.
Öreg vén anyóka sírját, virággal diszíti már,
Galambok sírva dalolják, élt egyszer egy cigány,
Öreg cigány, szegény cigány.

Story:

Deep in a green forest next to a brook, there lived a gypsy with his wife.
Nobody is interested in this old man’s music anymore.
Spring time hits the forest as the trees turn green and a dove purrs on a branch.
His gray head intoxicates and his heart opens up as he calls out to his wife:

“Where is my violin soul mate? At springtime the whole world is happy.
Today I’ll go to the City, I the old gypsy.”


“Let me play just one more time from the bottom of my heart.
I want to put in to music that the old gypsy is still alive.
Old gypsy, poor gypsy”

So the old man toddles away quietly with the fray violin under his arm.
He can hardly walk or stand, but in his heart there is happiness.
He gets to the City and wearily steps in to a shiny and sparkling venue’s door.
His blood sparkles and his heart speeds up as he slowly toddles to the middle.

“Monsignors please, I don’t know if you all remember me.
But, I used to play all the time, a long-long time ago.”

“Let me play just one more time from the bottom of my heart.
I want to put in to music that the old gypsy is still alive.
Old gypsy, poor gypsy”

It got quiet for a minute and one of them said: “Gentlemen we’re here to be entertained, right?”
“Open a door and let me see if this old man can fly?”
The waiter jumps, he gets money for the joke and the old man hits the pavement.
His wife finds him dead, looks inside and says: “Gentlemen, have a good time.”

He never plays anymore, quiet the old gypsy now.
He is dreaming his dreams as a dove purrs on the branch.
The old woman decorates his grave with flowers.
Doves crying the song: “Once there was a gypsy,
Old gypsy, poor gypsy.”