Gyarló az ember - Diamonds & Farkas Zoltán

Gyarló az ember

Jártam már, poros utakon és sárban,
Voltam én mocsokban, amiben térdig jártam.
Láttam már leomlott, romos házakat,
És láttam már, „aranyból” várakat!

Gyarló az ember, sűrűn hibázik,
Álmokat kerget, de gyakran elázik.
Szívében vágyak, fejében zavar,
Mégis reméli, hogy kitisztul hamar.

Gyarló az ember, de szíve még dobban,
A remény lángja sosem alszik el nyomban.
Ha elbukik is, újra feláll,
Mert az emberi lélek mindig tovább száll.

Hazug szavak közt, néha eltévedtem,
Barátból lett ellenség, s néha fordítva mentem.
Tükörbe nézve, néha nem láttam mást,
Csak egy embert, ki hibáiból tanulni próbált.

Volt, hogy hittem, minden jóra fordul,
De az élet néha csak újabb próbát sodor.
Könnyek és nevetés, mind bennem él,
A múltam terhétől néha nehéz a lépés.

Gyarló az ember, de szíve még dobban,
A remény lángja sosem alszik el nyomban.
Ha elbukik is, újra feláll,
Mert az emberi lélek mindig tovább száll

Bocsánatot kérni, néha nehezebb,
Mint újra kezdeni, tiszta lappal, csendben.
De minden nap új esély, új remény,
Hogy jobbá váljak, s ne csak magamért.

Gyarló az ember, de szíve még dobban,
A remény lángja sosem alszik el nyomban.
Ha elbukik is, újra feláll,
Mert az emberi lélek mindig tovább száll.

Zeneszerző: Diamonds
Szövegíró: Farkas Zoltán