💍 A SZOLGÁK LÉPCSŐJÉRŐL NÉZTE, AHOGY TÁNCOL... AMÍG A HERCEG BE NEM RÁNTOTTA A BÁLTEREMBE

💖 Remélem, élvezted ezt a gyönyörű történetet! Minden nap érkeznek újabb, szívet melengető mesék. Ha szeretnéd meghallgatni a következőt is, ne felejts el feliratkozni, hogy ne maradj le róla.
👉 Ehhez csak koppints a piros „Feliratkozás” gombra közvetlenül a videó alatt, vagy kattints erre a linkre:    / @apalotavisszhangjaihu  

Ezután megjelenik egy kis harang ikon 🔔 — kattints rá, és válaszd az „Összes” lehetőséget, hogy a YouTube értesítsen, valahányszor új történet kerül fel.

London 1817-es társasági évadának csillogó szívében, ahol kristálycsillárok világítanak meg egy selyemruhák és lehetetlen álmok világát, két lélek teljesen különböző szférákban létezik. Clara Whitmore megtanult láthatatlanná válni, egy elszegényedett úrinő, aki most Lady Georgiana Sinclair társalkodónőjeként szolgál. Egy cselédlépcső árnyékából figyel egy világot, amely soha nem lesz az övé, megengedve magának még egy pillanatot az ostoba vágyakozásból, mielőtt visszavonul a sötétségbe, ahová az olyan nők tartoznak, mint ő.

Alexander Pembroke, Thornfield hercege gyakorlott közönnyel mozog a társadalom unalmas kötelezettségei között, táncolva lelkes debütáns hölgyekkel, akiknek arcai értelmetlenné ismétlődéssé mosódnak össze. De amikor tekintete megakad egy szürke ruhás alakon, aki az árnyékban áll, valami megváltozik létezésének gondos mintázatában. Abban a pillanatban, ahogy figyeli, amint ő csendes méltósággal és vágyakozó kecsességgel figyeli a lenti világot, olyan döntést hoz, amely megdöbbenti majd a londoni társadalmat.

Néha a legbotrányosabb dolog, amit egy herceg tehet, az, hogy észrevesz valakit, akit a világ megtanított magát nem látni. Néha egyetlen keringő áthidalhatja a lehetetlen távolságot árnyék és fény között, a lévő és a lehetséges között.



Nagyon köszönöm, hogy itt vagy — öröm számomra, hogy a mesemondó családunk tagja lettél! 💕