Lajta-hegység - Várvidéki őrhegyünk

A magyar-osztrák határ mentén zöld szigetként emelkedik a Lajtahegység. Északon a hullámos pándorfalui fensík, keleten a Fertőnek náddal benőtt árterülete, délen pedig a termékeny Vulkalapály csatlakozik hozzá. Zöld kúpok, szőlővel és gyümölcsösökkel beültetett hegyoldalak, vakítóan fehér színű kőfejtők, az erdő sűrűjéből kikandikáló várromok, csinos tiszta községek ősrégi templommal már messziről köszöntik a turistát.

Már csak ezekért a hívogató sorokért is érdemes behatolni a Lajta-hegységbe. A Magyar Királyságot Alsó-Ausztriától elválasztó természetes gyepűn húzódó szerény vonulat főként kiváló minőségű mészkövéről volt nevezetes. A hajdan Sár-hegynek nevezett, teljes terjedelmében elszakított őrvidéki hegység vidékén a magyar örökséget honvédő harcaink színterei, végvárak és főúri kastélyok, búcsújáróhelyek és kolostorok jelentik.



A fertőrákosi kőfejtőtől indulunk. A szomszédos Szentmargitbánya után a Boszorkány-kő érintésével a tájék központjába, Kismartonba megyünk. A Bükk-tetőt és a Szűcs-barlangot útba ejtve felemelkedünk a hegység legmagasabb pontjára, a Nap-hegyre. Leereszkedünk Szarvkő várához, majd Lorettom kegyhelyét és Sárfenék uradalmát fedezzük fel, hogy végül Királyhida után a Sásonyi dombról tekintsünk le újra a Fertő-tóra.


A "Hazajáró" hétről-hétre bakancsot húz és nekiindul, hogy keresztül-kasul bebarangolja a Kárpát-medence varázslatos tájait és megismerje hazánk természeti- és kulturális értékeit, történelmi emlékeit és az ott élő emberek mindennapjait. Erdélyben, Felvidéken, Kárpátalján, Délvidéken, Muravidéken, Őrvidéken és belső-Magyarországon hol gyalog, hol szekérrel, kerékpárral vagy kenuval halad vándorútja során. A Kárpátok fenséges gerinceitől, várromokon, apró fatemplomokon és véráztatta harcmezőkön át, patinás városokig - megannyi magyar emlék kíséri a "Hazajáró" soha véget nem érő útját.