Vörös István : Helyek varázsa 2025.01.27

Vörös István : Helyek varázsa 2025.01.27 (diaporáma)

Ez a száz éves bérház kinek mit jelent?
Én itt múlattam el fél életemet.
A januári fagyban várt nagyon a mama,
és megszülettem, ide hoztak haza.

A suli, mint a Dugonics, a Zrinyi, az Ecseri…
A Devecs, a Szixi, meg a Kalamár Feri.
Biciklivel gyerünk a Velencei-tóhoz,
de vigyázz, ha érkezel az érdi fordulóhoz!

Ez meg itt Modave, a legszebb szerelem.
Másnak csak egy falu fenn az Ardenekben.
Meglátni a tengert, Dinantot és Brüsszelt…
A varázsdoboz fénye,… mondd hol veszett el!?

…és ez itt a Balaton, Fonyód, Berény, Kenese.
Oly szerelmesek voltunk, mint még sohase.
Táborok, kamaszok és a stoppos-nyarak…
Féktelen érzelmek a sátortető alatt.

Budai Ifipark, hiányzik, hogy nincs,
szép emlék már, nekünk drágakincs.
Omega, és Mobil, na meg a Piramis,
zűrös évek után zúgott, hogy Prognózis.

Aztán a földre hasaltam. Oh, szeretett földanya!
Az út másik felén várt ránk a laktanya.
Szívtam ezerszer hideget, meleget,
csak írtam a dalokat, s temérdek levelet.

…és Egerben a bokrom bírja az éveket,
pedig dózerolják bőszen az emlékeket.
Hadirock az élet, mi is hova jutunk?...
Voltunk, vagyunk. Leszünk?...
Kicsit álmodoztunk?

Óó, óoő, óóo óoó
Volt, ami volt, és lesz ami lesz;
csak hordozzuk magunkban az emlékeket.
Óó, óoó óóo óoó.
Most itt vagyunk, látod, sírunk, nevetünk;
viseljük az időt,… és énekelünk.