HEGYALJAI TÜNDE -- FESTMÉNYEI ---

KI VAGYOK ÉN ?
Hegyaljai Tünde vagyok.
Egy festői kis faluban nőttem fel,Tunyogmatolcson. A Szamos és Holt -Szamos partja jó kis barangolóhely volt egy álmodozó gyereknek. Mert az voltam és talán még ma sem nőttem fel. A falusi környezet értékrendjében haszontalannak tűnő érdeklődésem a rajzolás, festés, alkotás iránt nem talált pártfogásra. Pedagógus lettem.
Lekésve korom elvárásait ma az alkotásnak szentelem szabadidőmet.
Pasztellezek,festek és nemezelek.
2015- ben Magyar Népi Tárgyalkotó Iparművész címet kaptam. Nemezeim számtalan hazai és nemzetközi kiállításon, pályázaton szerepeltek. Alkotásaimat megismerhették az emberek a Műcsarnokban, a Pesti Vigadóban, s Magyarország számtalan múzeumában, kiállítóhelyein. Többször részesültem a Mesterségek Művészetének első díjában, a Textiles Konferenciák díjazottja ,előadója lehettem, tárgyaimat Kézműves Magyar Remek címmel jelölték.Nemezelt lakástextil kollekcióm közép -európai vándorkiállításon is szerepelt.
Ez év nyarán több nemezeléssel kapcsolatos oktató filmet készíthettem a Magyar Művelődési Intézet kulturális értéket mentő projektjében.
A Nemezelés mellett gyakran festek is. Az olajjal való festés mellett nagy szerepet tölt be az életemben a pasztellkrétával való alkotás.
Az alkotásban használt anyagok, legyen az gyapjú, festék, pasztellkréta ,papír, vászon.....számomra teljesen ugyanazt jelenti.
Alkotni annyi, mint teremteni, életet adni .
A művészeti alkotómunka révén közelebbi kapcsolatba kerülünk a minket körülvevő környezettel, és könnyebben észrevesszük a szépségeit. Amikor témát keresünk a következő festményünkhöz, elkezdjük jobban megfigyelni a jelenségeket, tárgyakat, és meglátjuk a szépet a falra vetülő árnyékban vagy akár egy kerámiatárgy vonalvezetésében. Ez a szemléletmód pedig az egész életünkre átül, és képes harmonikusabbá tenni a mindennapjainkat.
Egy festmény felér ezer szóval, szokták mondani. Valóban, festés közben a legmélyebb érzelmeink, gondolataink kerülhetnek kifejezésre, függetlenül attól, hogy az első vagy a huszadik képünkön dolgozunk.
Szimonidész, ókori görög költő mondta azt, hogy „A költészet beszélő festészet, a festészet néma költészet.”