"Csak ez a rohadt porhüvely rakoncátlankodik" - Tarr Béla emlékére

A kedden elhunyt Tarr Bélára emlékezve hallgassuk meg azt a podcastadást, amit több mint tíz évvel ezelőtt, 2015. július 26-án készítettünk a Sátántangó és A torinói ló legendás rendezőjével.


Ezt írtam akkor a beszélgetésről:


"Történelmi adásához érkezett a Filmklub podcast, egy élő legenda volt a vendégünk. Filmstílust neveztek el róla, a The Guardian szerint ott a helye a legnagyobb ma élő rendezők között, visszavonulása sokakat meglepett. Tarr Béla híresen morcos interjúalany, minket is ledorongolt párszor, de ez nem tántorított el attól, hogy megkérdezzük, melyik volt az a pillanat, amikor rádöbbent, hogy a Sátántangó hétórás lesz, és mit szólt ehhez az egészhez az apja. Az is kiderült, miért szerepel minden filmjében egy táncjelenet, fél-e a haláltól, és hogy mi a legnagyobb baja Andy Vajna rendszerével.


Nemrég töltötte be a hatvanat, ennek ellenére még mindig forradalmibb és radikálisabb, mint a mai fiatal rendezők - ezt ő maga mondja. Tarr Béla szerint "nem olyan nagy dolog megrendezni egy filmet", nem érti, miért nem bombázzák a nézőket a fiatalok ütős művekkel. Hiányolja az energiát, meg is hirdette műsorunkban a "low budget, high energy" programját. A filmkészítésnek egy módját tartja hitelesnek, abban az irányban ő eljutott a végpontig, így hiába sugalmaztuk, nem fog keserédes vígjátékot rendezni a tengerparton.


"Nem találtam föl semmit, csak másképp kezdtem összerakni" - véli, majd azon tanakodtunk, melyik a legviccesebb filmjelenet az életművében. A Sátántangón lehet kacagni, ismerte el, de ahogy fogalmazott, ez az a humor, "amikor feláll a hátunkon a szőr".


Két évig csak a magyarországi vidékeket járta, hogy megértse a Krasznahorkai-regény, a Sátántangó igazságát. Kiderült az is, a csillagok milyen együttállása kellett ahhoz, hogy állami pénzből megszülethessen egy őrült hosszúságú remekmű, és hogy mi történt volna a folytatásában, ha valaha elkészül.


A brand mögött, amit mi "Tarr Béla"-ként ismerünk, több ember áll, ezt sokszor hangsúlyozta, mégis úgy tűnt, ő a főnök, arról is ő határozott, hogy nincs tovább. Most Szarajevóban "nem tanít, hanem bátorít" fiatalokat, olyan filmes sulit hozott létre, amilyen a Gropius-féle Bauhaus volt régen."


Készítette: Varga Ferenc és Pozsonyi Janka


Zene: Hegyi Olivér


Ha a Patreon túl macerás, támogathatod a podcastot a PayPalon (⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠@ferencv1976⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠ (https://www.paypal.com/paypalme/feren...) ) vagy a Revoluton (⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠@ferenc7drh⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠ (https://revolut.me/ferenc7drh) ) keresztül is. Nagyon köszönöm!