Milyen az élet

Milyen az élet?
Olyan, mint egy félig elmondott történet,
ahol a mondat közepén kifogy a tinta,
de te tovább olvasod, mert érdekel, mi lenne.
Egyszer kávéillatú hajnal,
máskor hideg ablaküveg és csend,
néha zaj, ami mindent elnyel,
máskor meg csak egy halk nevetés a semmiben.
Milyen az élet?
Egyensúly egy törött zsinóron,
ahol a félelem és a vágy kézen fogva jár,
és te csak reméled, hogy nem egyszerre engednek el.
Olykor siet, mint egy vonat,
amit lekésel, mégis megvár,
máskor meg toporog előtted,
mint egy rossz vicc, amit nem mersz elnevetni.
Milyen az élet?
Túl hosszú, ha fáj,
túl rövid, ha boldog vagy,
de soha nem pontosan akkora,
amennyire készültél rá.
Egyszer mindent ad, amit kérsz,
aztán csendben elveszi,
és te ott állsz üres kézzel,
de valahogy mégis teljesebben, mint előtte.
Milyen az élet?
Mint egy tánc, amit senki sem tanított,
mégis mindenkinek muszáj végigtáncolni.
Botladozol, rálépsz a saját árnyékodra,
de néha elkap a ritmus,
és hirtelen minden mozdulat értelmet nyer.
Van benne fájdalom,
de az is csak a bizonyíték,
hogy még mindig vagy,
hogy a szíved nem tanult meg hallgatni.
Milyen az élet?
Mint egy dal, amit senki sem tud teljesen,
de mindenki dúdol belőle pár sort.
Néha hamisan, néha túl hangosan,
de az igaz pillanatokban tisztán szól.
És amikor már azt hiszed, vége,
valaki újra belekezd melletted,
és te rájössz: ez nem szól egyedül rólad.
Milyen az élet?
Pont olyan, amilyennek éppen látod,
néha kicsit kevés, néha túl sok,
de sosem hiába.
Ha sír, te is sírsz,
ha nevet, vele nevetsz,
és ha csend van, akkor is benne vagy,
mert az élet sosem kint történik,
hanem benned — minden pillanatban.