Volga, Volga

Volga, Volga
Volga partján élt egy ifjú, arca sápadt halovány
szeretett egy barna kislányt, tisztaszívből igazán.x2
Együtt jár a két szerelmes, nagyon szeretik egymást,
Ámde egyszer jött a vészhír, meg kell védni a hazát.
Az ifjú csak elbúcsúzott, attól kit úgy szeretett,
baran kislány arra kérlek ne szegd meg az esküdet!
Barna kislány azt fogadta, nem lesz hűtlen sohasem,
nem alszik ki a szívéből az igaz hű szerelem.
Jött a posta, ment a posta, és a rózsaszín levél.
Ámde egyszer hiába várt, nem jött többé a levél. x2
A kislány várt egy-két évig, jött aztán egy más legény,
míg a cárt szolgálta híven az a másik a szegény.
Visszatért a fáradt ifjú, megállt a Volga partján.
Terád bíztam egykor régen, te vén Volga a babám.
Ahogy állt a Volga partján, háborogtak a habok,
meglátott a messzeségben egy közelgő csónakot.
A csónakban vajon ki ült? Egy fiú és egy leány,
És az ifjú megismerte hát a hűtlen barna lányt.
Átkozott légy barna kislány, verjen meg a teremtő!
Sosem voltál a világon igaz szívű szerető. x2
És az ifjúnak az átkát, meghallgatták a habok.
De a Volga öreg habja legyőzte akaratát.
Három ifjú szív múlott ki, elhallgattak örökre.
Te meg mostmár öreg Volga meglehetsz elégedve.
Másnap reggel Volga partján, három anya sírdogál.
Mind a három így siratta, átkozott légy vén Volga.
Volga, Volga öreg Volga, te is néma vagy talán?
És azóta nincs gazdája egy csónaknak a Volgán.
És azóta nincs gazdája egy csónaknak a Volgán.
Odaát kiütött a vihar, feldönti a csónakot.
És az ifjú mint egy halott, úgy állt a Volga partján,
és egyszer csak feléje nyúlt karjával a barna lány.
Az ifjú a vízbe ugrott, hogy kimentse a leányt