Csendes ég

Csend van, csak a hó neszel,
Minden lélegzet fényt ereszt.
A világ vár… és most egy pillanatra nem fáj.

Ültünk már sötétben, mikor nem volt szó,
Csak a szívünk beszélt, halkan és hangtalanul.
Nem kellett bizonyíték arra, hogy számítunk,
Csak az, hogy ott voltál — és én ott voltam, igazul.
A világ néha hideg, néha túl nehéz,
De amikor melletted vagyok, a tél is felenged.
A hó nem emlékeztet már fájdalmakra,
Csak arra, hogy hazatalálok újra.

Ha lehunyom a szemem, érzem a kezed,
A csend is énekel, amíg melletted lehetek.
A külvilág halkul, csak egy hang marad:
A szíved ritmusa a saját dallamomat adja.

Csendes ég, ölelj át minket,
Takarj be fénnyel, míg tart ez a perc.
Csendes ég, ne engedd el,
Hogy elszaladjon az, ami most igaz és felemel.
Csendes ég, őrizd ezt a varázst,
Amikor a lélek nem fél, és megtalálja társát.
Csendes ég, maradj még,
Hadd tartson tovább ez az ünnepi békesség.

Volt év, mikor féltem a jövőtől,
Volt év, mikor minden változott,
Volt év, mikor az ünnep inkább sebet tépett,
És a fenyőfa alatt magányos volt a napom.
De idén — valami más
Nem a fények, nem az ajándékok,
Nem a kórus, nem az ünnepi zaj,
Hanem az, hogy megtaláltalak ott, ahol már senki mást nem vártam.

Ha rám nézel, a hó nem hideg,
Ha átölelsz, a világ lélegez.
A szerelem nem kér engedélyt,
Csak jön… és megment valakit.

Csendes ég, ölelj át minket,
Takarj be fénnyel, míg tart ez a perc.
Csendes ég, ne engedd el,
Hogy elszaladjon az, ami most igaz
Csendes ég, őrizd ezt a varázst,
Amikor a lélek nem fél, és megtalálja társát.
Csendes ég, maradj még,
Hadd tartson tovább ez az ünnepi békesség.
Csendes ég, szívdobbanás,
Amíg tart ez a csoda, itt vagyok, nem megyek más világba.

Ha egyszer véget ér az éj…
A szeretet akkor is bennünk él