Nagy Sándor és Szabó P. Szilveszter - Nagyot nőtt az árnyék

Nagy Sándor és Szabó P. Szilveszter - Nagyot nőtt az árnyék (Elisabeth) fordítottan Nagy Sanyi a halál, SzPSz pedig Rudolf szerepében

Halál:
Jó, hogy végre szólhatunk! Lásd,
jó, hogy újból látjuk egymást,
hisz ismersz! Ugye ismersz?

Emlékezz, mint apró gyermek -
arra kérsz, ígérjem meg,
hogy többé el se hagylak!

Rudolf:
Nem feledtem én a képet -
féltem én, s te mindig mondtad,
eljössz, mikor hívlak téged!

Halál:
No lásd, segítek én!

Együtt:
Ma nagyot nőtt az árnyék,
de az őrült világ nem lát már!

A patkányfogó jár még,
megy a tánc az arany borjúnál!

De nagyot nőtt az árnyék -
ez a vége már, az éjfél közel jár!

Rudolf:
Fáj, hogy kezem meg van kötve,
látom én, hogy mint megy tönkre,
mint zuhan a pusztulásba az élet -
fáj és félek!

Halál:
Nincs is ennél néked rosszabb,
hiszen tétlen kell most nézned azt,
hogy Földed elkárhozhat!

Rudolf:
Ez nekem nagyon fáj!

Együtt + Haláltáncosok:
Ma nagyot nőtt az árnyék,
jön egy újabb kemény költemény!

Az ördögcsapda jár még
de az ember vak, s így nincs remény!

Hisz fölé nő az árnyék -
közel már a vég,
hát mért nem kiált még?

Halál:
Mi fog vissza hát?

Hatalom kell neked!

Ragadd meg hát!

Tedd önvédelemből!

Rudolf:
Mily tett!

Együtt + Haláltáncosok:
Hisz nagyot nőtt az árnyék,
jogos önvédelem már, csak lásd!

Hisz tudjuk, kész a játék,
s e népség ebből mit sem lát,
de nagyot nő az árnyék -
császár légy, Rudolf,
s a végzet elé vágj!