Tyrell's Owl - Social Prisoners

Album: Empathy Test (2012)
Recorded and mixed by Ferenc Zsolt.
  / tyrellsowl  
http://tyrellsowl.blogspot.hu/
http://tyrellsowl.bandcamp.com/
Lyrics / Szöveg (angol-magyar)

Here comes the story of the future, the grave consequences of human reign, the bloody hand of authority, like a gloomy shade reflecting on society. An awful future, our own creation. The "art" of today. Where are my friends? Why am I alone? Why am I looking at the lights of dissolution from the window of my room? The modern life had left nothing from the past, the bloody machines of the technical progress, became subjects of glorious anthems. Tomorrow is disappearing in the twilight. Where are my friends? Why am I hearing the ever fading steps of hope? Why am I lonely? Why isolation is the only thing that remains? The warrens became the voluntary prisons of privacy. We are too far away. The industrial sites keep the constantly developing war alive, as the new form of life. It's a struggle against ourselves. Everyday it rains. Everyday there's darkness for the sake of the smog. Everyday the artificial lights dominate. Reality brings me down. Anxiety fills the void. The city is dying . „This is the slave-existence. Die. It's time to die."

Itt a jövő története, az emberi uralkodás súlyos következménye. A hatalom véres keze. A társadalom visszaverődése önmagára. Egy szörnyű jövőkép. A mi alkotásunk. A ma „művészete". Hol vannak a barátaim? Miért vagyok most is egyedül? Miért nézem a pusztulás fényeit a szobám ablakából közönyösen? A modern létforma semmit sem hagyott a múltból, a technikai fejlődés vér áztatta gépei dicső himnuszok tárgyai lettek. A holnapok a szürkületbe vesznek. Hol vannak a barátaim? Miért hallom a remény, távolodó lépteit? Miért zár körbe a magány? Miért csak az elszigeteltség maradt? A lakóházak a magány önkéntes börtönei lettek. Túl messze sodródtunk már. A modern létforma semmit sem hagyott a múltból, a technikai fejlődés vér áztatta gépei dicső himnuszok tárgyai lettek. Az ipartelepek életben tartják az állandóan fejlődő háborút, mint új életformát. Ez egy harc önmagunkkal. Mindennap esik. Mindennap sötétség van a szmog miatt. Mesterséges fények uralják a mindennapokat. Lehangolnak az ébrenlétek. Szorongás tölti meg az ürességet. A város haldoklik. „Ez a rabszolga-lét. Ideje meghalni."