Kovács Lajos István Tanár Úr emlékére

Szomorú szívvel fogadtuk a hírt, hogy életének 84. évében, 2025. július 10-én elhunyt Kovács Lajos István pedagógus, helytörténész, a Szegvári Általános Iskola tanára és igazgatója, a Szegvári Falumúzeum vezetője, a Szegvári Napló újság egyik alapítója és főszerkesztője.
Egy ember életét nehéz pár leírt gondolattal „összefogni” – emléket állítani és emlékeztetni rá, talán igen. Én most tanítványai, tisztelői nevében szeretnék rá emlékezni.
Kovács Lajos István aktív résztvevője volt minden szegvári, jó célt szolgáló megmozdulásnak, társadalmi munkájával Szegvár „életének” sok területén elévülhetetlen érdemeket szerzett.
Kovács Lajos István Hódmezővásárhelyen született 1941. november 14-én. Iskolai végzettsége tanító, általános iskolai fizika tanár, pedagógiai szakos egyetemi diplomát szerzett. 1965-ben megnősült, felesége Kovács Lajosné (Edit néni) tanárnő. 1966-ban ikerlányai születtek: Anita és Ildikó. 1974-ben költözött Szegvárra családjával.
A Szegvári Általános Iskolában fizika szakos tanára volt Szegvár sok-sok gyermekének. Szigorú, emberséges, jó tanár volt, akit szerettek a tanítványai. 1974-től 1991-ig az iskola igazgatója volt, vezetése alatt színvonalas oktató-nevelő munka folyt a szegvári iskolában. Ő kezdeményezte, hogy a kötelező oktatás mellett azt, hogy minél több szakkör, fakultáció, sportprogram, stb. működjön az iskolában – én például jól emlékszem arra, hogy felső tagozatban bennünket környezettudatosságra, kertészkedésre és kertünk zöldítésére is nevelt – s szignifikáns tény, hogy ezekben az években az iskolának volt gyakorlókertje is. Akkoriban nagy szó volt az is, hogy a szegvári iskola 1986-ban be tudott szerezni kettő darab Commodore számítógépet, s ezekben a korai években a szegvári gyerekek már részesülhettek számítógépes képzésben. Tanár Úr vezetése alatt épült meg 1983-ban a központi iskola melletti sportcsarnok is. Tanár kollégái szívesen dolgoztak együtt vele, mivel nagy pedagógiai tapasztalata, nyugodt, kiegyensúlyozott, derűs egyénisége kiválóan alkalmassá tette az intézményvezetői szerepre. 1991-ig vezette az iskolát, ettől kezdődően beosztott tanárként fizikát tanított és napközis csoportvezető tanár volt – példamutató munkát végzett a napközis csoportjaiban is. A tanulók ragaszkodtak hozzá, mert nem csak a szaktárgyi ismereteik gyarapítását tekintette céljának, hanem gyermeki életük minden problémája felé érdeklődéssel és segítő készséggel fordult.
Szegvárra költözése pillanatától komoly érdeklődést mutatott a település helytörténete, néprajza iránt. Kitartó kutató munkát végzett a levéltárakban – gyűjtötte és tanulmányozta a múlt helyi emlékeit. Az 1980-as évek elején az oktatásügy történetével kezdett el foglalkozni, később a nagyközség társadalmi szervezeteinek, szerveződéseinek, köreinek, egyleteinek történelmi kutatásával is foglalkozott. 1992-ben jelent meg a „Mesél a szegvári határ” című helytörténeti tankönyv – az osztályfőnöki munkaközösség az Ő irányítása mellett kidolgozta e könyv helyi tantervben való eredményes alkalmazásának módszereit. A szegvári tantestület 1994-ben határozatot hozott arra, hogy mint tantárgyat fogja tanítani e könyv alapján Szegvár helytörténetét, s ezzel a kisdiákok közelebb kerülnek szülőhelyükhöz, s megszerethetik azt.
Az 1990-es években az Ő kezdeményezésére vette fel a Szegvári Általános Iskola a Forray Máté nevet, aki Szegvár első tanítója volt.
1992-ben született meg az unokája, Arató Sára Anna, akire büszke volt, szeretettel nevelte, tanította.
Úgy érzem, hogy Szegvár helytörténeti kutatásáért Ő és Jaksa János tették a legtöbbet – ezzel elévülhetetlen érdemeket szerezve. Tanár Úr kezdeményezésére 2000-ben jelent meg a „Szegvár – Tanulmányok a település történetéből” című, több mint 600 oldalas könyv, amelyben nagyon részletesen, több száz évre visszamenőleg megismerhetjük Szegvárt. Társ főszerkesztőként sokat fáradozott a kötet írásos anyagának összegyűjtésén, saját írásával is gazdagította azt. Az Ő munkásságának is köszönhető az értékes mű létrejötte, és az, hogy a község lakossága, és a település határain kívül élők érdekes olvasmányok formájában ismerhetik meg Szegvár múltját.
A Szegvári Falumúzeumot 1981-ben vette át Jaksa János tanár úrtól, 26 éven át vezette. Szorgalmas és nagy szakértelemmel gondozta és gazdagította a múzeum anyagát. A látogatók kalauzolása, a helytörténeti anyag bemutatása kapcsán igazi lokálpatriótaként ismertette meg a falu és az ország határain kívülről érkezőkkel is Szegvár gazdag történelmi múltját. A helyi kismesterségeket és azok művelőit is felkutatta, pl. fazekast, kaskötőt, stb. – a gyerekek részére szervezett foglalkozásokat, amelyeket ezek a mesterek tartottak meg. A gyerekek megismerkedhettek az ősi mesterségekkel, betekintést nyerhettek a parasztember, a falusi mesterember munkájába, életébe.

A megemlékezés folytatása a Szegvár Online-on: https://www.szegvaronline.hu/2025/08/...