Ezért Rettegtek a Mongolok a Szamurájoktól

Nem rejtőztek el a vár falai mögött.
Nem adták meg magukat, nem tárgyaltak, és nem menekültek el az éjszakába.
Nem – egyenesen a halálba lovagoltak.

1274 hideg novemberi reggelén a horizonton sötét felhők gyülekeztek. Közel 900 mongol hajó – tele a Föld legnagyobb birodalmának 20 000 katonájával – szállt partra Japán apró Tsushima szigetén. Acéllal, tűzzel, robbanóanyagokkal és Kublai Kán parancsával érkeztek: törjék meg minden ellenállást.

Csak 80 szamuráj várt rájuk.
Nincs erősítés.
Nincs menekvés.
Csak kötelesség.

Sō Sukekuni vezetésével ezek a férfiak lóra ültek és támadtak – nem azért, mert a győzelem lehetséges volt, hanem mert a becsület megkövetelte. A tömeges gyalogság, a koordinált formációk, a pajzsok, a dobok és a Japánban még soha nem látott puskaporbombák ellen úgy harcoltak, ahogyan azt őseik tanították nekik... egy harcos sok ellen.

Egy pillanatig kitartottak.
Egy pillanatig a bátorság felülkerekedett a túlerőn.

Aztán a hullám elsöpörte őket.

Harcuknak el kellett volna feledkezni – egy reménytelen összecsapás egy névtelen tengerparton.
De ehelyett legendává vált.

Miért?
Mert utolsó lovaglásukkal olyat tettek, amit még egyetlen hadsereg sem:
Emlékeztették a mongolokat, hogy még a leghatalmasabb birodalom is vérzik.
És figyelmeztette Japánt, hogy vihar közeledik – amelyre csak egység, acél... és hit válaszolhat.

Ebben a videóban feltárjuk a mongolok első japán invázióját – Kublai kán felemelkedésétől és a tengeren túli uralom iránti vágyától kezdve mindent is..

Ez itt, a Történelmi Titkok!
Minden nap új videóval várunk titeket.