Rácz Gergő x Orsovai Reni - Legyen Ünnep (Úgy tettük, hogy senki nem vett észre)

Általában nem szeretem a karácsonyi dalokat, mert úgy tesznek, mintha mindenki egyformán boldog és gondtalan lenne. A karácsony azonban sokszor igazságtalan: annak szép, akinek az élete amúgy is kiegyensúlyozott. Aki viszont magányos vagy bármi miatt boldogtalan, annak a karácsony is sokkal nehezebb.

Demjén Ferenc Legyen ünnep című dala éppen ezért érintett meg. Ha felületesen hallgatod, akkor egy békés dal az ünneplésről. Figyelmesen hallgatva viszont kibontakozik belőle egy sokkal mélyebb dráma. Azokról szól, akik nem azzal töltik a karácsonyt, akikkel valóban szeretnék. Ezt a drámát szerettük volna kibontani, értelmezni, megjeleníteni Renivel és a Legyen ünnep feldolgozásával.

Rendező: Rácz Gergő
Operatőr:Matuz
VFX: Rácz Gergő
Zene/szöveg: Demjén Ferenc
Hangszerelés: Alpár Balázs, Rácz Gergő
Mastering: Anorganik
Szereplők: Kiss Vivien, Szabó Lili, Szula Kende

Dalszöveg:

Nekem úgy tűnik, egyszer a szél megkavart mindent,
Ezért létezünk is olyan rendezetlenül,
Egyszer belöktek minket egy ajtón, s majd kilöknek,
S közben mi tűrünk mindent olyan rendületlenül
És csak egy pár kíváncsi lépett néha félre,
Amilyen te voltál, s amilyen egyszer voltam én,
De azt is úgy tettük, hogy senki nem vett észre,
Ezért még ma is oly messze vagy tőlem, a szeretet ünnepén.

S maradtak hétköznappá szürkült színes álmok,
S maradtunk valósággá törpült óriások,
S itt állnak körben a gyermekek,
Kiáltanunk ezért nem lehet.
Miért zavarnánk pont mi meg ezt a legszentebb ünnepet?

Legyen ünnep az égben, és ünnep a földön,
már engem rég nem érdekel,
pedig égnek a gyertyák, s a könnyem kicsordul:
Miért, miért nem lehetsz itt közel?

Legyen ünnep az égben, és ünnep a földön,
de Te messze vagy, nem érlek el...
Ahogy égnek a fények, én is elégek...
ha nem lehetsz, miért nem lehetsz itt, közel?

A dolgok úgy szakadnak félbe, mint az élet:
Lehetett nagyszerű, de mégsincs ráadás.
Már azt is eltűröm, hogy csak a lelkem lásson téged,
Nem szabad együtt lennünk, mert azt el nem tűrné más.
Én is beálltam, és beállsz te is a sorba,
Hogy ki melletted áll, annak fogd kezét,
És ha a kép előtted lassan összefolyna,
Nem kell felelned senkinek a véletlen könnyekért

Itt állnak körben a gyermekek,
Kiáltanunk ezért nem lehet,
Miért zavarnánk pont mi meg ezt a legszentebb ünnepet?

Legyen ünnep az égben, és ünnep a földön,
már engem rég nem érdekel,
pedig égnek a gyertyák, s a könnyem kicsordul:
Miért, miért nem lehetsz most közel?

Lehet ünnep az égben, és ünnep a földön,
de Te messze vagy, nem érlek el...
S ahogy égnek a fények, én is elégek...
ha nem lehetsz, miért nem lehetsz itt közel?