Angyalföldön - Rock Zene 2025

Egy márciusi reggelen Angyalföldön két ember csendes találkozása bontakozik ki egy villamosmegállóban. Verebek, tavaszi fény, és egy pillanat, amitől az angyalok könnyei elindulnak… A dalszövegben megjelenő Gertrúd, a domonkos apácák és a „tatár paták” nem szó szerinti történelmi utalások, hanem a Duna menti térség — köztük Angyalföld és a Margit-sziget — szakrális emlékezetének költői visszhangjai. A dal egy belső zarándoklat, ahol múlt és jelen csendben összefonódik.
Ha megérintett a dal, ne felejts el feliratkozni a csatornámra! #AdriennRock
#Angyalföldön #magyarzene    / @adriennrock  
Szöveg: Antal Adrienn 2009.07.28.
Zene: AI Vocal

Angyalföldön

Falevél még nem zizzent az ágakon,
de már csalogatott a márciusi nap,
gyorsan magamra vettem a kabátomat,
magányomat otthagytam az ágyamon.

Nem tudom miért és mit is kerestem,
arcomra kiült a vidámság, mint régen,
gyerekkoromban a karácsonyi éjben,
mikor ajándékot kutattam, lestem.

Angyalföld kocsiszín - hívott a tábla ,
a megálló néptelen volt, tavaszra várt,
néhány verébke ugrált a síneken át,
s egy ember bóbiskolt villamost várva.

Leültem ott a hajléktalan mellett,
az ég kékjén felsejlett Gertrúd alakja,
és domonkos apácák fátyolos hangja,
fülemben csengett, amíg várnunk kellett.

Vártunk, hagytuk a perceket így múlni,
és felszálláskor a város szíve felé,
az angyaloknak könnye a lábunk elé,
csendesen potyogva elkezdett hullni.

Fent tatár paták rúgták a felhőket,
lent a férfi sorsáról kezdett mesélni,
tíz éve elmúlt, hogy alig tud megélni,
jelen és a múlt karoltak kettőnket.

Vártunk, hagytuk a perceket így múlni,
és felszálláskor a város szíve felé,
az angyaloknak könnye a lábunk elé,
csendesen potyogva elkezdett hullni.