Torockói-hegység 3. - Szórványsors a mészkőszirtek árnyékában

A természet bájai iránt fogékony lélek több ihletet máshol alig nyerhet, mint ezen elbűvölő szépségű vidék közepette. De nemcsak természeti szépségei, hanem történelmi emlékei által is kiváló érdeket ébreszt keblünkben, s mintegy szent földdé válik minden magyar előtt, kinek szíve nemzetének dicsőségén föllángol, ki az önfeláldozó hazafiság dicső példáin lelkesülni tud, s nagyjai iránt kegyelettel viseltetik.

Nyugatról jöve a Maros völgyében, talán itt, a folyó jobb partján ágaskodó mészkőszirtek közé érve érzi igazán a vándor: megérkezett Erdélybe. A Szigethegység keleti oldalán emelkedő Torockói-hegység a külső karsztjelenségek valóságos eldorádóját kínálja. A vadregényes szorosok fölé magasodó magányos mészkőszirtek, a hegy alján az égbe nyúló templomtornyok hamar elvarázsolják a turistát. Csak azok a magyar közösségek hiányoznak, amelyeket a móc népirtás eltüntetett a vidékről. Ám a rengeteg könny és vér ellenére még élteti a reményt a szórványsors jelképe, Marosszentimre megújult temploma.

Legutóbbi környékbeli kirándulásunk végpontján, Diódon vesszük fel a fonalat: lemegyünk Tövisre, majd Vajasd, Alsógáld és Borosbenedek érintésével a Római-fürdő vízeséséhez érkezünk. Innen megmásszuk előbb a Csáklya-kő, majd a Gáldi-szoroson túl délre a Kecskekő szirtjét, hogy végül a szórványvidék jelképes templomához, Marosszentimrére ereszkedjünk.

A "Hazajáró" hétről-hétre bakancsot húz és nekiindul, hogy keresztül-kasul bebarangolja a Kárpát-medence varázslatos tájait és megismerje hazánk természeti- és kulturális értékeit, történelmi emlékeit és az ott élő emberek mindennapjait. Erdélyben, Felvidéken, Kárpátalján, Délvidéken, Muravidéken, Őrvidéken és belső-Magyarországon hol gyalog, hol szekérrel, kerékpárral vagy kenuval halad vándorútja során. A Kárpátok fenséges gerinceitől, várromokon, apró fatemplomokon és véráztatta harcmezőkön át, patinás városokig - megannyi magyar emlék kíséri a "Hazajáró" soha véget nem érő útját.