József Attila - Majd megöregszel : CoverByGaben

@old_new-f9r

🎭 Verselemzés 🎭

József Attila: Majd megöregszel

🌫️ Alaphangulat és háttér
A vers intés, figyelmeztetés és szelíd fájdalom keveréke.
József Attila egy olyan belső tapasztalatból szól, ahol a múlt sebei és a lelkiismeret már ismerős vendégek.
Hangvétele személyes, csendesen fájó.

🪞 Központi témák röviden
• Bántás és késői megbánás - A fiatalos érzéketlenség idővel bűntudattá érik.
• A lelkiismeret elkerülhetetlensége - „Bekopog”: előbb-utóbb szembesít.
• Emlékek terhe - A múlt nem hagy magadra; épp az emlékek ragaszkodnak.
• Erkölcsi felelősség - Az ember tartozik önmagának és másoknak azzal, hogy nem okoz felesleges fájdalmat.

🔔 Költői eszközök és képi világ
• Megszemélyesítés: a lelkiismeret mint kopogó alak jelenik meg.
• Időkezelés: jövőből visszanéző perspektíva - késői felismerés.
• Fojtott párbeszéd: mintha egy hiányzó emberhez szólna.

🧭 A vers üzenete
A tett nyoma megmarad.
A bántás nem múlik el attól, hogy elhallgatják, és a lelkiismeret nem kerülhető meg.
Az idő nem felejt: csak világosabbá teszi, mit kellett volna másképp tenni.

💬 Üzenet, értelmezés
A tett nyoma megmarad.
A bántás nem múlik el attól, hogy elhallgatják, és a lelkiismeret nem kerülhető meg.

Az idő nem felejt: csak világosabbá teszi, mit kellett volna másképp tenni.

💬 Miért időtálló?
Mert minden ember átélte már:
• valakit megbántott,
• vagy épp őt bántották meg,
és a lelkiismeret kopogása ismerős.
A vers egyszerű szavakkal mond ki egy örök igazságot:
az emberi kapcsolatokban a csendes fájdalom is maradandó.


Eredeti szöveg (feldolgozva):

József Attila: Majd megöregszel

Majd megöregszel és bánni fogod,
hogy bántasz, - azt, amire büszke vagy ma.
A lelkiismeret majd bekopog
s nem lesz emlék, melyben magadra hagyna.

Lesz vén ebed s az melléd települ.
Nappal pihensz majd, széken szunyókálva,
mert éjjel félni fogsz majd egyedül.
Árnyak ütnek a rezgő anyókára.

Az öreg kutya néha majd nyafog,
de a szobában csend lesz, csupa rend lesz;
hanem valaki hiányozni fog
a multból ahhoz a magányos csendhez.

Majd tipegsz s ha eleget totyogott
rossz lábod, leülsz. Fönn aranykeretben
áll ifju képed. Hozzá motyogod:
"Nem öleltem meg, hiszen nem szerettem."

"Mit is tehettem volna?" - kérdezed,
de fogatlan szád már nem válaszolhat;
s ki a nap előtt lehunyod szemed,
alig várod, hogy feljöjjön, a holdat.

Mert ha elalszol, ugrál majd az ágy,
mint a csikó, hogy a hámot levesse.
S a félelem tünődik, nem a vágy,
a fejedben: Szeress-e, ne szeress-e.

Magadban döntöd el. Én fájlalom,
hogy nem felelhetek, ha kérded: él-e.
Mert elfárad bennem a fájdalom,
elalszik, mint a gyermek s én is véle.

1936. november

#foryou #vers #music #feldolgozás #ai #song #költészet #költemény #József #tiszta #szív #bűn #song #cover #1848 #feeling #Attila #eszme #irodalom #live #coverbygaben #seven #költészet #prison #eszmélet #captivity #freedom #rock #classic #old #time #life #love #memories