Kosztolányi Dezső: Akarsz-e játszani – megzenésített vers | Aria Inton

Megzenésített klasszikus magyar vers – Kosztolányi Dezső: Akarsz-e játszani?

Kosztolányi 1912-ben írt verse az élet játékosságát és komolyságát egyszerre idézi meg. A gyermeki könnyedség és a felnőtt lét súlya egybefonódik benne, miközben a sorok az elmúlás felé is kivezetnek.

Kosztolányi Dezső: Akarsz-e játszani?

A játszótársam, mondd, akarsz-e lenni,
akarsz-e mindig, mindig játszani,
akarsz-e együtt a sötétbe menni,
gyerekszívvel fontosnak látszani,
nagykomolyan az asztalfőre ülni,
borból-vízből mértékkel tölteni,
gyöngyöt dobálni, semminek örülni,
sóhajtva rossz ruhákat ölteni?
Akarsz-e játszani mindent, mi élet,
havas telet és hosszu-hosszu őszt,
lehet-e némán teát inni véled,
rubin-teát és sárga páragőzt?
Akarsz-e teljes, tiszta szívvel élni,
hallgatni hosszan, néha-néha félni,
hogy a körúton járkál a november,
az utcaseprő, szegény, beteg ember,
ki fütyürész az ablakunk alatt?
Akarsz játszani kígyót, madarat,
hosszú utazást, vonatot, hajót,
karácsonyt, álmot, mindenféle jót?
Akarsz játszani boldog szeretőt,
színlelni sírást, cifra temetőt?
Akarsz-e élni, élni mindörökkön,
játékban élni, mely valóra vált?
Virágok közt feküdni lenn a földön,
s akarsz, akarsz-e játszani halált?

A videó mesterséges intelligencia (AI) segítségével készült, egyedi kreatív promptok és koncepciók alapján.
A klasszikus magyar versek közkincsek, azonban a feldolgozás és zenei megvalósítás szerzői jogi védelem alatt áll.
Copyright © 2025 Aria Inton