M.C Beaton: Ha egy üzlet beindul 01

Sajnálatos, de még a legelőkelőbbeknek is vannak szegény rokonaik.
Charles Dickens
Angliában a régensség idején, amikor a hazárdjátékok soha nem látott népszerűségre tettek szert, és az arisztokrácia minden addiginál több pénzt költött, illetve veszített, London tele volt éhező, nyomorult nincstelenekkel.

De éltek itt láthatatlan szegények is, nemes családok szegény tagjai, akik mindenféle trükköt és taktikát bevetettek, hogy szegénységüket eltitkolják az előkelők világa elől.

A londoni arisztokrata családok nélkülöző rokonai magányos és sivár életet éltek. Megélhetésük vagy gazdag rokonaiktól függött, vagy valami szerény évjáradékot kaptak egy családi alapból. Évente egyszer előszedték őket, leporolták és elfuvarozták valamelyik vidéki kastélyba, ahol igyekeztek lehetőleg észrevétlenek maradni, nehogy feltűnjenek bárkinek, és a rendszeres étkezés, valamint a fűtött szoba áldásait a lehető legtovább élvezhessék. De mindig eljött a nap, amikor megint felpakolták és visszaküldték őket Londonba, ahol a tisztes fagyoskodás és koplalás várt rájuk. A büszkeség tette, hogy nem segítettek egymásnak, nem is keresték a kapcsolatot.

Ennek a népes rétegnek egy kis csoportja ugyanilyen magányos és elfeledett sorsra lett volna ítélve, ha egy szép májusi napon az idős Lady Fortescue nem találkozik Sandhurst ezredessel.

Lady Fortescue egy többemeletes házban lakott a Bond Streeten. Ez a ház volt gyakorlatilag egyetlen megmaradt tulajdona, és ő konokul ragaszkodott hozzá. A lady épp most töltötte be a hetvenedik évét, és ezt a bibliai kort a régensség időszakában kevesen érték el.

Nemrég tért haza egy megalázó látogatásról: unokaöccsénél, Rowcester grófjánál járt vendégségben, és a bőröndjében két nehéz, ezüst gyertyatartót találtak, mely a gróf tulajdona volt. Hiába bizonygatta ártatlanságát, hiába tiltakozott hangosan, és esküdözött, hogy fogalma sincs, hogyan kerülhettek ezek az ő dolgai közé, megkérték, hogy távozzon.