2025 Kitörés túra

Újra eljött a Kitörés emlék- és teljesítménytúra napja. Délután fél négy után már szinte mozdulni sem lehetett a Várban az Esztergomi bástyánál, ahonnan is indult a 60-as és a 25-ös táv. Folyamatosan érkeztek a résztvevők hazánk egyik legkeményebb teljesítménytúrájára, sok olyannal beszélgettem,akiknek ez volt az első megmérettetésük. A gyülekezés során koszorúzást hajtott végre az egyik szervezet, német túrázók is elhelyezték a koszorújukat az országzászló tövében. A 16:30-as rajt előtt negyed órával az indulásra várakozó sor vége már a Kapisztrán tér vonalán nyúlott túl. A rendkívül kedvező időjárásnak és az esemény egyre népszerűbbé válásának köszönhetően, valószínűleg idén minden idők legnagyobb részvétele volt várható. A szervezők előzetes becslése alapján 3-4 ezer fő közé tehető az indulók száma, a pontos statisztikával hamarosan jelentkezni fognak. Idén is a 60 km-es távon indultak a legtöbben a legkeményebb sportemberek. De akik mi, a 25-ösön indultunk, nekünk pedig ez jelentette a saját megmérettetésünket. Minden résztvevő a saját fizikai és mentális korlátait küzdötte le Magyarország egyik legkeményebb, extrém, éjszakai teljesítménytúrája során. Indulás előtt jópár ismerőssel futottam össze, illetve ismertem meg újabb túratársakat. Több katonai hagyományőrző csoport csapatban indult, korabeli ruházatban, felszereléssel. Mindenki jó kedvvel, beszélgetve, ismerkedve várta a végül pontban 16:30-kor elinduló túrát. A Diós-árok felső részén fiatal csoport mellé érve, az egyik első induló fiatal gyereket bíztattam, hogy már csak 200 méter és fenn vagyunk az utca végén. Ő kicsit jobban lemaradt a társaitól, ezért bevártam, segítettem és mutattam neki, hogy nézd, ott van a Diós-árok teteje, már csak két perc és fenn vagy! Legyőzte végül a kimerültségét, és sikeresen utolérte később a társait is! Széchenyi-emlék, első ellenőrzőpont, simán haladt a sor. Normafa, Három-katona sírja, Csacsi-rét, a második ellenőrzőpont, ahol vöröskeresztes nővér pecsételt többek között. A János-hegyre is teljesen szikkadt terep fogadott minket, se jég, se sár nem volt. Újabb ellenőrzőpont, ahogy aztán a Nagy-Hárs-hegyen is. Voltak természetesen futók is, de mindenki a saját tempójában haladt előre. Magyarok, németek, volt aki beszélgetett, volt aki korabeli katonai indulókat hallgatott, de a legtöbben csendben haladva mentek a cél felé. Hűvösvölgyi katonasír, amit belepett a rengeteg koszorú és mécses. Itt a legtöbben megálltak egy pillanatra, megemlékeztek a hősi halált halt honvédről. Vadaskert, érkeztek a világháborús bunkerek, és újabb katonasírok. A Hadisír Gondozó egyesület és önkéntesek idén is kitettek magukért, a területet rendkívül szépen kitisztították, egyfajta szabadtéri múzeumnak hatott az egész út. Az Újlaki-hegyre vezető meredek ösvény megfogta a mezőny egy részét,de ez természetes ezen a szakaszon. Fenn a szovjet tábor korabeli berendezésekkel, felszereléssel ismét nagy látványosságnak hatott. Az utolsó pecséthely volt ez, a cél előtt. Az Újlaki-hegyről visszanézve látni lehetett a sötétben, a fejlámpáktól világító, kígyózó sort a Budai-hegyek már mögöttünk hagyott részein. Végül mi 25-km-es indulók szépen rendben megérkeztünk a célba, a Virágos-nyeregbe, ahol átvehettük a megérdemelt díjazást. Idén rendkívül jó időjárási körülmények között tehettük meg a túrát, az első indulók számára ez nagy könnyebbséget jelentett. Gratulálok minden résztvevőnek, mind a 25, mind a 60-as távon. Köszönet a rendezőknek, a pontőröknek, az önkéntes segítőknek, az ellátmányt biztosítóknak és mindenkinek aki lehetővé tette az idei túra lebonyolítását! Jövőre találkozunk, addig is itt a 25-ös táv videója! Dicsőség a Hősöknek!