Hogyan lett Szomália (majdnem) magyar gyarmat? 2. rész. Képes - hangoskönyv

#hangoskönyv #szomália #gyarmat
Forrás: arcanum.hu
Emír Suleyman Ibn Inger Abdullah, osztrák-magyar főhadnagy meghódította Szomáliát, és gyarmatként ajánlotta fel azt Magyarországnak.
A század eleji nagyváradi magyar sajtónak Ibn Inger Suleyman állandó színes anyagot kínált. Nem véletlenül. Ó, nem a váradi újságírók mentek el interjút készíteni Szomáliába. Ó, Ibn Inger jött el Kelet-Afrikából a bihari zsíros földekre gazdálkodni. Az újságíró- és művésztársaság mindig szívesen látott vendég volt remekszép kastélyában, ahol Szomália egykori alkirálya végleg megtelepedett. Itt is valóságos királyi udvartartása volt, néger szolgákkal, magyar és svéd szobalányokkal, cselédekkel.
Suleyman, a házigazda piros fezt viselt, királyi egyenruhát, számos kitüntetéssel, amelyeket annak idején saját magának adományozott.
Szomália hatszor akkora, mint Magyarország, ma már köztársaság, de amikor a múlt század végén Ibn Inger Abdullah "meghódította",
még királyság volt. Az emír, valódi nevén Inger Károly, 1868-ban született Temesváron. Apja elmagyarosodott sváb föld- birtokos volt, de már a nagyapja is büszkén vallotta magát magyarnak. Részt vett a magyar szabadságharcban is, s a forradalom leverése után elkísérte Kossuthot Törökországba. Ott is halt meg Konstantinápolyban. Unokájából, Károlyból k.u.k. főhadnagy lett, s a 85. máramarosi császári-királyi gyalogezredből főhadnagyi rangban szerelt le. Még a múlt század végén Törökországba emigrált, de kalandokra vágyó természete miatt nem sokáig maradt ott. Utazott. Bejárta a kisebb-nagyobb keleti birodalmakat, bebarangolta Arábiát, majd Afrikába vándorolt. A szudáni hadsereg szolgálatába szegődött, ahol érdemeiért az uralkodókat megillető fejedelmi címmel ajándékozta meg a kalifa. így lett belőle emír a fekete kontinensen. Kairóba kerül, megnősül, de a helyhez kötöttséget nem bírva, nemsokára Szomáliában találjuk. Tehetségére jellemző, hogy hamar megtanulja az ország nyelvét, s befolyása akkora, hogy a szomáli dervisek vakon megbíznak benne. A politikai elit bizalmát is elnyerte, s mert alkalmasabb hadvezért, hűségesebb idegen "előkelőséget" keresve sem találtak volna, a magyar katonatisztet legfőbb urukká választották.
így adódott - s puskázódott is el végül - Magyarország nagy lehetősége, hogy hatalmas afrikai gyarmatra tegyen szert. Mindenesetre, nem Emír Suleyman Ibn Inger Abdullahon múlott a sikertelenség. Ő így ír levelében Széli Kálmán miniszterelnöknek 1902-ben: "Tény, hogy Szomáliföld az enyém! Erre jogot adnak Európa és az egész világ előtt a nemzeti törvények... Szomáliföld és az ott harcoló Szomáliák, a jog és a törvény szerint az én személyemmel hazám, Magyarország birtokába mennek át. Azok a Szomáliák tehát, akik ma függetlenségükért Anglia ellen harcolnak, azok a magyar szent koronához tartozó férfiak, és az általuk védett terület magyar föld."
Több levelében, még 1904-ben is igyekszik rávenni Tisza Istvánt a gyarmatosító kalandra. Hiába. S neki - tele kincsekkel - haza kell menekülnie az angol előnyomulás elől.