Óriásfarkas (Aenocyon dirus) Bemutatása - Magyarul

Ebben a videóban egy rendkívül különleges kutyafélét az óriás- vagy rémfarkast mutatom be nektek. Az óriásfarkas a késő pleisztocén és a kora holocén korszakokban körülbelül 125 000-9 500 évvel ezelőtt élt a mai Amerika területén. Az óriásfarkas volt a Földön valaha élt egyik legnagyobb ismert kutyaféle. Neve kissé megtévesztő, mivel nem sokkal volt nagyobb a ma élő rokonainál. A mai szürke farkashoz hasonló testfelépítésű és kinézetű ragadozó volt, ám annál robusztusabb testfelépítésű. Testtömege 50–110 kg között mozgott, hossza pedig átlagosan több, mint 1,5, de akár 2 méter is lehetett, vagyis a mai szürke farkas a 23–86 kg-os tömegével és 1,0–1,6 méteres hosszával megközelítette az óriásfarkas méretét, de annak maximális méreteit nem éri el. Ezek miatt is talán egy kicsit találóbb név az óriásfarkasnál az angol dire wolf, avagy magyarul a rémfarkas, mivel erőteljes állkapcsával, hatalmas, agyarszerű fogaival és ezáltal eléggé deformálódott fejformájával meglehetősen rémisztő látványt nyújthatott. Agya a testméretéhez, és a mai kutyafélékhez képest is viszonylag kicsi volt. Viselkedéséről, életmódjáról nagyon keveset tudni. Feltételezhető, főleg a La Brea kátránygödrökből származó rengeteg maradványa alapján, hogy a mai farkasokhoz hasonlóan falkákban élt és vadászott a pleisztocén kori Amerika nyílt térségeinek nagy testű növényevő emlőseire. Ez utóbbi miatt – a leletek tanúsága szerint – gyakoriak voltak közöttük a tompa tárgyaktól – feltehetően patáktól – származó különböző csonttörések, melyek közül azonban több a gyógyulás jeleit mutatja: tehát szívós állatok lehettek, és talán a falka is gondoskodott a sérült tagjairól. A sérüléseik a falkán belüli és az azon kívüli fajtársak közötti rivalizálásokból is származhattak. Az Aenocyon dirus korának egyik csúcsragadozója, és környezetének főbb ragadozói közé tartozott. Manapság a kutatók többsége egyetért abban, hogy nagy, még akár a mai szürkefarkasoknál is nagyobb falkákban élhettek, így könnyedén feltudták venne a versenyt olyan, más nagytestű, erős, és szintén sikeres jégkorszaki ragadozókkal, mint például a Smilodon, a rövidfejű medve, az amerikai oroszlán, az amerikai gepárd, vagy akár a ma is élő szürkefarkasok. Agilis és erőstestfelépítésüknek, valamint a falkamechanizmusnak köszönhetően pedig könnyedén vadászhattak akár olyan nagytestű növényevőkre is, mint például az amerikai ősbölény, a Camelops vagy a pleisztocén kori Amerikában élő különféle lófajok bármelyike, köztük például a nyugati ló. Az óriásfarkas kihalása minden bizonnyal összefüggött Amerika nagy testű növényevőinek eltűnésével, amely nem sokkal a mai indiánok őseinek Amerikába érkezését követően következett be. Ennek során számos, 45 kilogrammnál nehezebb testtömegű állat tűnt el, köztük azok a hatalmas növényevők, amelyek a nagytestű ragadozók és dögevők táplálékai voltak. Az új, zömmel kisebb testű és fürgébb növényevőkből álló faunában feltehetően kompetíció alakult ki közte, valamint a hasonló testfelépítésű és méretű szürke farkas között ugyanazon táplálékforrásokért és – mint kihalása mutatja – ebben a versenyben alulmaradt a szürke farkassal szemben. Megnehezítette az is a túlélését, hogy különálló fajként nem tudott keveredni más kutyafélékkel, mint ahogy a prérifarkasok, a vadkutyák, vagy épp a szürke farkasok, amelyek így genetikailag ellenállóbbak voltak a betegségekkel szemben. Egy 2023-as tanulmány egy olyan egyedről számolt be, amely a belterjes szaporulat miatti betegségek nyomait viselte magán. Az éghajlat változások, valamint a különféle versenytársak mellett még az emberi vadászat is hozzájárulhatott ennek a fajnak a kihalásához, ha nem is közvetlenül, de a nagy és fogyóban lévő növényevők, fokozatos irtása biztosan. Figyelem: a videóban elhangzottak a jövőben lehet, hogy változnak, ahogy új leletek kerülnek elő úgy ez átírhatja az egész eddigi feltételezéseinket. Emiatt ne csak erre az egy videóra építsétek a tudásotokat a téma kapcsán.

0:00 Intro
0:30 Bevezető
1:29 Felfedezése/A Canis dirus leírása
3:13 Új genusba való besorolás (Aenocyon)
4:31 Alfajai
5:15 Evolúciója
8:00 Mérete/Jellemzői
9:14 Földrajzi elszigeteltség
10:32 Viselkedésük
11:18 Harapási erővel kapcsolatos mérések
11:42 Lehetséges kínai példányok?
13:04 Ökológiája
13:56 Kihalásának lehetséges okai
15:19 Leheséges 4 000 éves példányok?
15:37 Feltámasztására tett kísérletek
17:49 Végszó
18:44 Outro