Történelmi interjú Tóth Viktorral

Tóth Viktor - gyémántdiplomás gépészmérnök - Ózdon született 1932. május 30-án. Elemi és középiskoláit Csernelyen, Kassán, Esztergomban és Ózdon végezte el, míg felsőfokú diplomáit a Miskolci Nehézipari Egyetemen és a BME-n szerezte meg. Tervezőként, majd fejlesztési főnökként előbb az Esztergomi Szerszámgépgyárban dolgozott, majd 1972-ben Kecskemétre költözött. Főtechnológusként a SZIM Kecskeméti Gyárában a közúti járműfékrendszerek és a golyósorsók gyártásának magyarországi bevezetését irányította. 1980-tól a Nagykőrösi Gépgyártó és Javító Szövetkezetnél műszaki vezetői beosztásban az élelmiszeripari gépek fejlesztéséért volt felelős, 1984-től nyugdíjazásáig, 1992-ig a Kecskeméti Zománc- és Kádgyár műszaki igazgatója volt. Ezt követően 2011-ig a képző központban oktatott, emellett több mint 100 főiskolai diplomaterv konzulensi feladatait látta el.

„Az elemi iskola 3. és a 4. osztályát Ózdon, a vasgyári iskolában végeztem el, majd amikor a Felvidéket visszacsatolták, és édesapám kassai jegyző lett, a gimnáziumot már a premontreieknél kezdtem el. Azután jött ’45, és a közeledő front elől az utolsó vonattal elhagytuk Kassát. Pozsonyon, illetve Bécsújhelyen keresztül egészen Drezdáig menekültünk, ahol egy évig tartózkodtunk. Hazatérve Esztergomban telepedtünk le és a bencéseknél – ott, ahol korábban édesapám is tanult – folytattam középiskolai tanulmányaimat. Orvosi, illetve másodikként erdőmérnöki egyetemre adtam be a felvételimet, helyhiányra hivatkozva azonban egyik helyre sem vettek föl. Ezzel egyidejűleg szóltak, hogy Miskolcra, a gépészmérnöki karra mehetek. Nem volt mit tennem, tanulmányaimat a borsodi városban folytattam. S bár egy év múlva nagyapám révén úgy tűnt, hogy átmehetek a pesti orvosi egyetemre, édesapám horthysta múltja közbeszólt, vissza kellett térnem Miskolcra. Persze, vehettem volna más irányt is, de egy kicsit apám álmait is megvalósítva végleg a mérnöki pálya mellett döntöttem. Elhatározásomban a sport szeretete is közrejátszott.
1956 októberében – mivel a kosárcsapat játékosaként hamar ismertté váltam – az esztergomi munkástanács tagjává választottak, sőt, az ifjúsági tanács elnöke is lettem. 1957-ben azután páros lábbal kirúgtak, és négy évig mérnöki munkát nem végezhettem. 1960-ban új igazgatót kapott a gyár, aki kinevezése után azonnal visszavett."

Részt vett az esztergomi 1956-os eseményekben, szerencséjére lemaradt arról a buszról, amelybe belelövetett a karhatalom. ’56-os múltja azonban elkísérte őt, külföldi útjait követően jelentéseket kellett tennie, amelyeket egészen a rendszerváltozásig elvártak tőle.

Az interjúkészítés időpontja: 2017. november 8.
Helyszín: Kecskemét
Riporter: Hajagos Csaba
Operatőr: Ilisz Gábor
Vágás: BalckMédia

NEB-video / [email protected]