Glória

A tél ma úgy borította be a világot, mintha csendből szőtt takarót terített volna ránk,
A fények lassan gyúltak fel, és minden ablak mögött egy történet éledt újra, halkan és tisztán.
Nem volt sürgetés, nem volt sietség, mintha minden lépés megtalálta volna a saját ritmusát,
Mintha a szívek egyszerre lélegeztek volna, és érezték, hogy ma valami nagyobb emeli őket tovább.
A gyerekek nevetése messziről csengett, a felnőttek tekintetében pedig egy különös nyugalom élt,
Talán azért, mert ma mindenki megengedte magának, hogy hinni merjen abban, ami jó és lélekből szép.

Glória, glória, szálljon az ének,
A szívek hangja az, ami a világot tényleg fénybe öltözteti végleg.
Glória, glória, szálljon az ének,
Nem kívül van a csoda, hanem ott, ahol szeretni tudunk, ahol egymáshoz érünk emberséggel.
Glória, glória, szálljon az ének,
Mert ma minden szív összetartozik, és ettől lesz ünnep az ünnep.

Valaki ma rég nem látott rokonnal nevet, valaki békül, valaki bocsánatot kér,
És ezek a pillanatok adják meg az igazi értelmét annak, hogy miért gyújtanak fényeket a házak elé minden évben újra és újra.
Nem attól lesz erős az ember, hogy soha nem gyenge,
Hanem attól, hogy felvállalja a szívét akkor is, amikor fél attól, hogy látni fogják benne az érzéseit mélyen.
Ma nem számít a múlt hibája, nem számít a kimondatlan szó,
Mert minden tekintetben ott volt a vágy: ma közelebb legyünk egymáshoz, mint ahogy az év többi napján lenni tudunk.

Glória, glória, szálljon az ének,
A szívek hangja az, ami a világot tényleg fénybe öltözteti végleg.
Glória, glória, szálljon az ének,
Nem kívül van a csoda, hanem ott, ahol szeretni tudunk, ahol egymáshoz érünk emberséggel.
Glória, glória, szálljon az ének,
Mert ma minden szív összetartozik, és ettől lesz ünnep az ünnep.

Ahogy telt az este, valami megváltozott a levegőben,
Mintha mindenki egyszerre érezte volna, hogy a szeretetnek nincs feltétele és nincs ára, csak helyet kér a lélekben.
Az idő lassan lélegzett, mintha figyelne ránk,
Mintha azt mondaná: „tanuld meg ezt a hangulatot, vidd magaddal, és akkor is tartsd életben, amikor nehéz lesz a világ.”
Nem kell nagy gesztus, nem kell tökéletes szó,
Elég egy érintés, egy mosoly, egy apró jelzés, hogy fontos vagy — és ettől lesz igazi karácsony, ettől jó.

Aztán valaki megfogta valakinek a kezét,
Valaki lehajolt egy síró gyermekhez, valaki megsimogatta a félénk kutyát a sarokban, és minden mozdulat olyan volt, mint egy imádság emberből emberhez.
A házakban és az utcán mindenhol ugyanaz a csend született,
Az a fajta csend, amit nem a hangtalan éj hoz, hanem az egymásra találó szívek békéje teremt meg.

Glória, glória, szálljon az ének,
A szívek hangja az, ami a világot tényleg fénybe öltözteti végleg.
Glória, glória, szálljon az ének,
Nem kívül van a csoda, hanem ott, ahol szeretni tudunk, ahol egymáshoz érünk emberséggel.
Glória, glória, szálljon az ének,
Mert ma minden szív összetartozik, és ettől lesz ünnep az ünnep.