Dj Charme - Fekete Vitorla

Produced by the Gregorios AI Productions (GAIP).

Lyrics:

Húzd fel a feketét, hadd lássa az ég,
Nevetünk a viharban, míg tart ez a lét.
Ágyúnk dörgésétől reszket az ég,
Kardunk élétől ér el a vég.
Rum csorog a fedélzeten, daltól hangos az éj,
Sosem ragadhat el minket a mély!
Ha süllyed is a világ, együtt állva maradunk,
A kalózélet szép — amíg vitorlákat szaggatunk.
Ha holnap a mély vár, ma még él a legény,
Kalóz szív dobog — és ez mind az enyém!


A fedélzet és puskapor száraz, a kötél még új,
A szél a vállunkra teszi kezét és súgja: indúlj!
Szemekben vakmerő fény, térkép az asztalon,
Ma minden út, nyitva áll szabadon.
A szél dagasztja a vitorlákat,
Együtt elkerüljük a bitófákat.
Yo-ho, kalóznak lenni oly jó.
Yo-ho, még az ágyúcső sem forró.
Yo-ho, kikerül engem a golyó.


Húzd fel a feketét, hadd lássa az ég,
Nevetünk a viharban, míg tart ez a lét.
Ágyúnk dörgésétől reszket az ég,
Kardunk élétől ér el a vég.
Rum csorog a fedélzeten, daltól hangos az éj,
Sosem ragadhat el minket a mély!
Ha süllyed is a világ, együtt állva maradunk,
A kalózélet szép — amíg vitorlákat szaggatunk.
Ha holnap a mély vár, ma még él a legény,
Kalóz szív dobog — és ez mind az enyém!



Köd ereszkedik az éjszakába, szemünk mered a homályba,
kapaszkodunk a deszkákba, mintha a lelkünk nem fázna.
Yo-ho, a villámok felettünk cikáznak,
Yo-ho, itt már sosincs vége az imának.
Vihar sújt le ránk, remélem bírja a vitorlánk…

Ágyútűz villan a távolban,
másra se gondoltam álmomban.
Kard ugrik elő a hüvelyből,
meg száz füstölgő puskacső.
A vitorla szakad, a padló vértől ragad.
Yo-ho, kalóznak lenni oly jó,
Yo-ho, ha elkerül bennünket a golyó.


Húzd fel a feketét, hadd lássa az ég,
Nevetünk a viharban, míg tart ez a lét.
Ágyúnk dörgésétől reszket az ég,
Kardunk élétől ér el a vég.
Rum csorog a fedélzeten, daltól hangos az éj,
Sosem ragadhat el minket a mély!
Ha süllyed is a világ, együtt állva maradunk,
A kalózélet szép — amíg vitorlákat szaggatunk.
Ha holnap a mély vár, ma még él a legény,
Kalóz szív dobog — és ez mind az enyém!


Dülöngél a hajó, mint aki megszédült,
a lelkünk is vele együtt megsérült.
Négy legény ott maradt — lélegzetük megszakadt.
Nem szelik velünk tovább a habokat.
Nem számoljuk tovább a napokat.
Nem láthatjuk a fehér partokat,
nem nevetünk már nagyokat.
Nem maradt fény, csak a sötét ég.
Korog a gyomrunk már rég…

Yo-ho, kalóznak lenni oly jó,
Yo-ho, ha elkerült minket a golyó


Húzd fel a feketét, hadd lássa az ég,
Nevetünk a viharban, míg tart ez a lét.
Yo-ho, yo-ho, kalóznak lenni oly jó.
Yo-ho, yo-ho, kalóznak lenni oly jó.