Dj Charme - Jégvirág

Produced by the Gregorios AI Productions (GAIP).

Lyrics:

Hó hull a csendre, mint egy túlkoros imádság,
a világ fehérlik, mintha tisztára mosná a gyászát.
A szél úgy suttog, mintha régi titkot hordozna,
árva üzenet, amit rég elfelejtett minden otthona.

De a szépség alatt ott a penge hideg éle,
ahogy a fagyon áttör az idő vasfogának éhe.
Lassan rágja szét a fákat, köveket, embert,
mindent, ami élne – mindent, ami nem enged.

Ó, tél, te gyönyörű hófehér gyilkos,
csöndedben már hallom a halál sóhaját.
Szétfagynak tőled a reményeink, az álmok,
és nem marad más, csak a tátongó, fekete világ.
Te vagy a vég, ami lassan járja át a vérünket,
az üresség, ami végül hazavisz bennünket.

Jégvirág nő az ablakon, olyan, mint a hiány,
recseg a csend, ahogy rám nehezedik az éjszakán.
Mállik az ész, ahogy a hideg bejárja a lelket,
mintha minden szívdobbanással egy évszázad telne.

Megroppan a múlt, mint a dér alatt a törékeny ág,
elviszel mindent, ami él, mindent, ami még vár.
Az arcod fenséges, de a kezed hófehér bilincs,
ami összezúzza bennünk a maradék hitet is.

Ó, tél, te gyönyörű hófehér gyilkos,
csöndedben már hallom a halál sóhaját.
Szétfagynak tőled a reményeink, az álmok,
és nem marad más, csak a tátongó, fekete világ.
Te vagy a vég, ami lassan járja át a vérünket,
az üresség, ami végül hazavisz bennünket.

És amikor elnémul minden lépés, minden jel,
csak az űr marad, amit magad után hagysz, kegyetlen tél.
Torkon ragad a csended, mintha szavakká fagyna a fájdalom,
és én csak állok benne, mint egy eltévedt, széttört vallomás a világ alján.

Ó, tél, te fenséges, hideg koronájú árny,
taníts meg szeretni azt, amit úgyis elragadsz majd.
Fagyaszd belém a múltat, hogy végre elengedjem,
és ha elviszel – legalább érintsen meg a csended.
Mert nem marad más, csak a tátongó fekete űr,
ahol a tél és a halál már rég összeér.