Toldi

Erő volt bennem akkor is, mikor senki sem hitt,
a lelkem a viharban is állva maradt itt.
Ha összedől a világ, én akkor is vállalom,
mert a szívből jött bátorság — az az otthonom.
Hiába löknek le, én mindig felállok,
a kétkedők közt is győzni akarok.
Ha nincsen taps, az sem tör meg soha,
aki önmagának hős — az igaz hős marad.

Ott álltam köztük, mégsem vettek észre,
a csend mögöttem több volt, mint ők hittek végre.
Nem akartam mást, csak bizonyítani,
hogy erőből nem elég — szív kell győzni.

Néztek rám, mintha túl sok lennék,
vagy talán valami, amit irigyelni kell még.
De aki nagyot álmodik, mindig céltáblát kap,
a fényre vágyó lelket üldözi a sötét harag.

Tudod, az igazi harc nem a csatatéren,
hanem bent, ahol egyedül maradsz minden éjjel.
De aki magát legyőzi, az győz, ha fáj,
és aki hisz, az előbb-utóbb célt talál.

Erő volt bennem akkor is, mikor senki sem hitt,
a lelkem a viharban is állva maradt itt.
Ha összedől a világ, én akkor is vállalom,
mert a szívből jött bátorság — az az otthonom.
Hiába löknek le, én mindig felállok,
a kétkedők közt is győzni akarok.
Ha nincsen taps, az sem tör meg soha,
aki önmagának hős — az igaz hős marad.

Mondták, hogy gyenge vagyok, hát megmutattam,
mondták, hogy nem megy majd, hát szembe szálltam.
Minden bukás után erősebben álltam,
mert aki igazán harcol, az nem adja fel álmát.
Ha kell, a világ ellen is én maradok,
mert aki szívből él, sosem marad kicsi — nagyot akarok.
Amiért küzdesz igazán, az téged is formál,
és aki feláll, az mindig tovább jár.

Sírni nem gyengeség, ha végül erősít,
a lélek fegyvere mindig a kitartás mögött lakik.
Aki nem fut el a szélben, csak áll —
az írja a történetet, akit nem tör meg a világ.

Erő volt bennem akkor is, mikor senki sem hitt,
a lelkem a viharban is állva maradt itt.
Ha összedől a világ, én akkor is vállalom,
mert a szívből jött bátorság — az az otthonom.
Hiába löknek le, én mindig felállok,
a kétkedők közt is győzni akarok.
Ha nincsen taps, az sem tör meg soha,
aki önmagának hős — az igaz hős marad.

Nem kell a dicsőség, ha mellettem maradsz,
mert az igazi erő az, ha valakihez tartozhatsz.
A hős nem az, akit a tömeg kiált,
hanem aki szeret, és hű marad — bármi árat is áll.

Erő volt bennem akkor is, mikor senki sem hitt,
a lelkem a viharban is állva maradt itt.
Ha összedől a világ, én akkor is vállalom,
mert a szívből jött bátorság — az az otthonom.
Hiába löknek le, én mindig felállok,
a kétkedők közt is győzni akarok.
Ha nincsen taps, az sem tör meg soha,
aki önmagának hős — az igaz hős marad.
Aki szívből él, annak nem kell trón,
elég, ha tudja — az útja volt a főn.
Aki harcolt és szeretett, az győzött,
mert a lelke fény maradt minden sötétség fölött.