Czóbel Minka – A por (Cajun Ballad / Orchestral R&B Version) 🎻🪕🌅

„Csak száll a por a finom esti légbe…”
Czóbel Minka mesterműve most New Orleans-i hangulatban szólal meg: Cajun ballada egy letűnt tájról, ahol minden rezdülés porrá válik – és a por emlékeket hordoz.

A megzenésítésben hegedű, harmonika, és lágy R&B groove fonódik össze, gazdag szimfonikus rétegekkel. A dallam egyszerre népies és modern, fátyolos és húzó, a hangulat pedig:
egy aranyporos álom az elmúlásról – megrendítően szép és furcsán felemelő.

🎶 „Az anyaföldnek egy-egy édes álma… rég elvirult növényzetek pora…”
Ez a dal: emlékező utazás, ballada tájról, testből, időből – a poron át.

🏷️ Hashtagek:

#CzóbelMinka #APor #Versmegzenesítés #CajunBallad #OrchestralRnB #NewOrleansVibe #MagyarKöltészet #PorÉsEmlék #ZeneÉsVers #ElmúlásSzépsége

Az eredeti költemény:
Czóbel Minka: A por

Repül a por az őszi táj felett,
– Hamvas, kavargó, könnyű fellegek –
Felkél a hazatérő nyáj nyomán
Az utak széles, hosszú vonalán,
Nagy csordák fehér sokasága benne,
Mintha egy hadsereg dobogva menne,
Most gyors, rövid mozgással általvágja
A falu göndörszőrű disznónyája.
Sötétebb színben, simább mozdulattal,
A vidám, fürge ménes haza nyargal,
Aztán libák, fehér szárnynyal repesve,
Gágogva. – Csak mindinkább száll az estve.
Árnyképekként már elvonultak mind.
Csak por az úton s néma csend megint. –
A láthatáron nyárfák koronája,
Levélzetük égő világos sárga,
Kék ég lapjáról élesen leválnak
Finom metszésű, ízzó sárga ágak.
Aranykévéket dob a por felébe
Estsugarak hosszúra nyújtott vége.
Csak száll a por aranynyal áttört leple
Az őszi tájat hullámával fedve.
Hideg fénynyel keresztül csillan rajta
Egy nádastó víztükre, szines partja.
Szétszórt vályogkunyhók a nádas mellett,
S nyár folytán gazdagra vadult kis kertek:
Nagy napraforgó lehajtott fejével,
Zöld csodafa, mesés levélzetével,
Távol kelet varázslatos virága,
Élesre rajzolva, gyümölcse, ága,
A szerb tövis, piros álkörmös szárak
Dúsan fejlődve egymás mellett állnak.
Virágok ingadozva hajlanak:
Bűvös színek a por-fátyol alatt,
Világos álom elmosódott képe;
Arany csillám a rózsaszínü égbe’.
Minden felszálló elrepült parányba’
Az anyaföldnek egy-egy édes álma:
Rég elvirult növényzetek pora,
Elhamvadt nemzedékek tábora,
Szétomlott sziklák foszlott törmeléke. –
Csak száll a por a finom esti légbe,
S örökre egyesülve benne téved
Az elmúló – kifogyhatatlan élet.