Vörösmarty Mihály - Szózat : CoverByGaben (v.2.)

@old_new-f9r

A Szózat a magyar nemzeti identitás egyik legfontosabb irodalmi alkotása, amely 1836-ban született. A vers a hazaszeretet, a kitartás és a történelmi sors vállalásának szimbóluma.


Téma és Tartalom

A költemény alapvető üzenete: az egyénnek hűnek kell maradnia hazájához, hiszen Magyarország a bölcső és a sír – az otthon és a végső nyughely. A hazához való kötődés az emberi létezés szerves része, amelyet semmilyen sorscsapás vagy nehézség nem törhet meg.

Az első versszak egy ünnepélyes, közvetlen felszólítással kezdődik:
"Hazádnak rendületlenül légy híve, oh magyar;"
Ez a hazafias kötelezettség magasztos és mindent átfogó.

A későbbi szakaszok történelmi utalásokat tartalmaznak: megidézik a magyarok küzdelmeit, vereségeit és reményeit, miközben hangsúlyozzák, hogy e hazáért minden áldozat értelmet nyer.


Forma és Stílus

A vers nyolcsoros, zárt szerkezetű strófákból áll, amelyek rímei zeneiek és könnyen megjegyezhetők. A szöveg stílusa emelkedett, ünnepélyes, de közvetlenül szól az olvasóhoz. Az archaikus nyelvezet és az ismétlések fokozzák a vers hatását.


Hangulat és Üzenet

A vers kettős hangulatot hordoz: egyszerre reményteli és tragikus. A hazaszeretet magasztalása mellett ott van a múlt veszteségeinek emléke, amelyet mégis a jövőbe vetett hit ellensúlyoz.


Szimbólumok

Hazád: Az otthon, az örök kötelék, amelyet nem lehet elhagyni.
Bölcső és sír: Az élet és halál szimbolikája, az ember teljes létezésének kerete.
Áldjon vagy verjen sors keze: A sorscsapások és áldások közötti elfogadás, ami a magyarság sorsának része.


Aktuális Üzenet

A Szózat ma is arra emlékeztet, hogy a közösség iránti elkötelezettség és a történelmi örökség tisztelete olyan értékek, amelyeket minden nemzedéknek magáénak kell vallania.

Eredeti szöveg (feldolgozva):

Vörösmarty Mihály: Szózat


Hazádnak rendületlenűl
Légy híve, oh magyar;
Bölcsőd az s majdan sírod is,
Mely ápol s eltakar.

A nagy világon e kivűl
Nincsen számodra hely;
Áldjon vagy verjen sors keze;
Itt élned, halnod kell.

Ez a föld, melyen annyiszor
Apáid vére folyt;
Ez, melyhez minden szent nevet
Egy ezredév csatolt.

Itt küzdtenek honért a hős
Árpádnak hadai;
Itt törtek össze rabigát
Hunyadnak karjai.

Szabadság! itten hordozák
Véres zászlóidat,
S elhulltanak legjobbjaink
A hosszu harc alatt.

És annyi balszerencse közt,
Oly sok viszály után,
Megfogyva bár, de törve nem,
Él nemzet e hazán.

S népek hazája, nagy világ!
Hozzád bátran kiált:
"Egy ezredévi szenvedés
Kér éltet vagy halált!"

Az nem lehet hogy annyi szív
Hiában onta vért,
S keservben annyi hű kebel
Szakadt meg a honért.

Az nem lehet, hogy ész, erő,
És oly szent akarat
Hiába sorvadozzanak
Egy átoksúly alatt.

Még jőni kell, még jőni fog
Egy jobb kor, mely után
Buzgó imádság epedez
Százezrek ajakán.

Vagy jőni fog, ha jőni kell,
A nagyszerű halál,
Hol a temetkezés fölött
Egy ország vérben áll.

S a sírt, hol nemzet sűlyed el,
Népek veszik körűl,
S az ember millióinak
Szemében gyászköny űl.

Légy híve rendületlenűl
Hazádnak, oh magyar:
Ez éltetőd, s ha elbukál,
Hantjával ez takar.

A nagy világon e kivűl
Nincsen számodra hely;
Áldjon vagy verjen sors keze:
Itt élned, halnod kell.

1836.

#vers #költemény #feldolgozás #music #irodalom #Mihály #szózat #magyar #haza #eszme #vörösmarty #himnusz #haza #home #hungary