Hős civilek, akik vizet fakasztottak a homokhátság sivatagában

Szinte egyáltalán nincs a Homokhátságon eső. A talaj porzik, az aljnövényzet kiszáradt és már halnak el az öreg fák is. Egyre többen hagynak fel a gazdálkodással a vízhiány miatt – jószágot például gazdaságosan ellátni itt már nemigen lehet – távolról kell a takarmányt is ideszállítani, ami megfizethetetlen. A talajvíz hét és fél méter mélyen van már, amit szivattyúkkal a kutakban felhozni szinte lehetetlen.

Nagyapáti Oszkárnak már a tatája is itt született, ahogy a gyermekei is. Itt élték le az életüket, ahogy a szülei is, a fennmaradt legöregebb kiskunmajsai tanyán. Oszkár, aki főállásban mérnökként dolgozik és magát csak hobbierdésznek tartja, szintén itt vert gyökeret, itt szeretné felnevelni a gyermekeit, megóvni és örökül hagyni majd a földeket, erdőket.

Ezért kezdte itatni az erdő vadjait, akik enélkül már nem maradnának életben.

Ebből indult az a vízőrző projekt, amelynek ma már külföldről is a csodájára járnak. Legutóbb az AFP stábja látogatott el Marispusztára, hogy megismerjék és bemutassák a civileket, akiknek sikerült vizet fakasztani a sivatagban.