A nagyvázsonyi Szent Mihály pálos kolostor 3d-ben.

A kolostor építését valószínűleg már az 1470-es években elkezdték, erre utal az 1483. május 5-én kelt alapítólevél, melyben Kinizsi Pál és apósa, Magyar Balázs egy már épülőben lévő kolostort említenek. Kinizsi idejében Nagyvázsonyban jelentős építkezések folytak, Vázsonykő várát kibővítették, átalakították és megerősítették, a vártól nem messze felépült az egyetlen magyar alapítású szerzetesrendnek, a pálosoknak a kolostora. Kinizsi Pál és Magyar Balázs családi temetkezőhelynek szánták a helyet. Az 1480-as évek közepére épült fel a Szent Mihály tiszteletére szentelt, késő gótikus kolostortemplom. 1543-ban – Siklós, Pécs, Pécsvárad, Esztergom, Tata és Vitányvár után – török kézre került Székesfehérvár, a Magyar Királyság koronázó városa, ezt követően a török fosztogató lovas portyák a Balaton-felvidéken is megjelentek. Ekkor hagyták el a pálos szerzetesek a vázsonyi kolostort, majd Veszprém várának 1552-es eleste – megpecsételte az épületegyüttes sorsát. Azért, hogy a törökök nehogy erődítménnyé alakítsák, s ezzel fenyegethessék a közeli Nagyvázsonyi végvárat, a többi környékbeli kolostorral együtt fölrobbantották. Köveit részben a vázsonyi vár 16-17. századi építkezéseihez, részben a 18. századi falu házainak építkezéseihez hordták el.
A pálos kolostor romjait nem nehéz megtalálni, nem kell sokat gyalogolni, a temetőtől a maradványokhoz vezető utat, táblák jelzik.