LOve story

Nem volt nagy belépő,
csak két szó a zajban,
mégis megállt minden hang,
mintha a világ is figyelne.
Nem terveztem semmit,
de te már ott voltál valahol
az összes gondolat szélén,
mint egy dallam, amit ismer a szív,
de sosem hallotta még.
Ez nem tündérmese volt,
nem csillagfényes filmjelenet,
csak egy pillanat, amikor a valóság
végre elfelejtett fájni.
Nem volt ígéret, sem kezdet,
csak egy nézés, ami maradni kért,
és én nem kérdeztem semmit,
mert tudtam: a válasz te vagy.
Love story — de nem a klasszikus fajta,
nem rózsák, nem eskük, nem örökké,
csak két ember, akik egyszerre lélegeznek,
és ettől minden kicsit könnyebb lesz.
Volt benne csend, volt benne vihar,
volt benne minden, amitől élni lehet,
mert az igazi szerelem nem szép,
csak igaz — és pont ezért gyönyörű.
Te voltál az első, aki nem akart megjavítani,
csak néztél rám, mintha értenél,
és a világ hirtelen elfért a két szemedben.
Nem tudtam, mi ez — vágy, sors, vagy hiba —
de nem is akartam tudni,
mert néha a szívnek jobb hinni,
mint érteni.
Love story — néha fény, néha füst,
de mindig valóság.
Két kéz, ami egyszerre enged el,
de sosem felejt el igazán.
A vég nem fájt, csak csend volt,
mint mikor véget ér egy dal,
de még a levegő is őrzi a hangját.
Most is néha visszatér bennem,
nem névvel, nem arccal, csak érzéssel,
hogy valahol a világban volt egyszer
valaki, aki miatt minden megérte.
Love story — nem happy end,
csak egy pillanat, ami marad.
És ha egyszer újra látlak,
nem lesz szükség szavakra,
mert a szívem majd felismer —
és folytatja ott, ahol megállt a dal.