Mennyből az angyal

Hull a hó, a város alszik,
Az éjben valami mégis lángol.
Nem zaj, nem szó, csak egy szelíd érintés —
Mintha valaki hívna a távolból.

Volt idő, mikor azt hittem, az ünnep csak fény és játék,
Csillogó díszek, csengő szavak, színes papír és ajándék.
De rájöttem, hogy nem ez számít, nem az, amit kézben tart a vágy,
Hanem amikor egy pillanatra érzed: fontos vagy valakinek igazán.
Hallani a világ halk sóhaját, ahogy várja az első csodát,
Ahogy minden ablak mögött remény dobog, minden lélegzet imává válik.
A hó elfedi a zajt, az éj elcsendesít mindent,
És a szív olyan közel kerül valamihez, amit már rég elfelejtett.

Ott valahol a fényben valaki szól,
Nem emberi , mégis ismerős hang.
Mintha azt mondaná: „Nem vagy egyedül, soha,
A szíved érték, akkor is, ha nem mutatod ki soha.”

Mennyből üzen az angyal, érint a fény,
Ahogy rád talál az érzés: számít, hogy élsz, számít, hogy vagy még.
Mennyből üzen az angyal, nem kell szó,
A szeretet nem látható, mégis minden szívhez eljut, ott marad, jó.
Mennyből üzen az angyal: nem kell félni,
A lélek akkor él, ha tud szeretni.

Láttam arcokat, amik a télben magányt hordoztak,
Szemeikben őszinte kérdések, kezek, amik választ vártak.
És láttam embereket, akik csendben adtak,
Úgy gyújtottak fényt másoknak, hogy közben senki sem látta.
A csoda nem hangos — a csoda csendben ér,
Nem verseny, nem ünnepi kép, nem fényfüzér.
A csoda akkor történik meg,
Amikor egy szív egy másik szívhez közelebb lép.

Ha lehull a hó,
És már minden csillag alszik,
A dallam akkor is bennünk folytatódik.
Mert a legnagyobb fény nem az égen ragyog,
Hanem ott, ahol a lélekben helyet kap egy gondolat:

„Fontos vagy.”

Mennyből üzen az angyal, érint a fény,
Ahogy rád talál az érzés: számít, hogy élsz, számít, hogy vagy még.
Mennyből üzen az angyal, nem kell szó,
A szeretet nem látható, mégis minden szívhez eljut, ott marad, jó.
Mennyből üzen az angyal: nem kell félni,
A lélek akkor él, ha tud szeretni.

Mennyből üzen az angyal, ahogy ránk borul az ég,
Nincs magány ma este — minden szívhez hazaér.
Mennyből üzen az angyal, s őrzi a fényt,
A szeretet útját mutatja, amíg a világ él.
Mennyből üzen az angyal: igen, úgy jó,
Ha minden szív ma hinni fog.

A hó majd eltakar mindent…
De amit ma éreztél, az örökre velünk marad.